Az olajpiac mindig is az egyik legkockázatosabb, sokáig azonban a legjövedelmezőbb volt a tőzsdék történelme során. Ugyanez iga az olajszektorra is: a belső égésű motorok feltalálásától kezdve hatalmas üzlet volt az olajipar, nem hiába volt elterjedt az olajbáró kifejezés, ami az olajból felhalmozott elképesztő vagyonok tulajdonosaira utal. Tekintsük át, hogy hol tart az olajpiac most, és mik azok a legfőbb tényezők, amik hatnak az olaj árfolyamára!

Az olajárfolyam egyszerre nyugszik nagyon reális közgazdasági alapokon, és a nagyon erős spekuláción. Utóbbinak köszönheti erős volatilitását és nagyon sokszor jellemző kiszámíthatatlanságát, előbbi azonban ad a kereskedők számára egyfajta irányjelzést, útmutatást, hogy mi alapján nyissák meg esetlegesen a pozíciójukat. Nézzük tehát a közgazdasági szemléletet!

Egy árunak, mint az olaj, nyilvánvalóan van kereslete, és van kínálata, és azt tanították, hogy ez a kettő határozza meg végül az árat is. Emiatt célszerű az olajpiacot ezen két összetevő alapján elemezni, és kifejteni, hogy mik okozhatnak változást a fekete arany árfolyamában.

Kereslet

A kereslet az egyik legfontosabb összetevő értelemszerűen. A világ olajkeresletét egyrészt megpróbálhatjuk megbecsülni a jövőre nézve, másrészt pedig a tárolókapacitások telítettségéből is következtethetünk. (Az EIA hetente közli ezeket az adatokat, melyre a fekete arany árfolyama intenzíven szokott is reagálni.) Itt láthatunk például egy előrejelzést, amit az EIA készített még májusban:

De mitől is függ ez? Alapvetően 3 dologtól, amiből az egyiknek csak a koronavírus járvány kapcsán lett realitása. A gazdasági bővülése, és a gazdasági növekedés a világon értelemszerűen több olajat igényel. Gondoljunk csak arra, hogyha valahol több építkezés történik, vagy több autót vásárolhatnak az emberek a növekvő jólét miatt, és így tovább. A gazdasági bővülés olajkereslet növekedést eredményez, ezt rögzíthetjük. Paradoxon ugyanakkor, hogy a magas olajár lassítja a világgazdaságot, mert drágábbá válik egy sor dolog, ami a gazdaság működéséhez szükséges, gondoljunk csak a szállításra. A másik tényező  az, hogy mennyire aktív a gazdaság-ez a szempont a járvány előtt nem volt terítéken, ugyanis mentek a repülők, és jártak autók az utakon még gyenge gazdasági teljesítmény esetén is. Ez idén nem így történt, nem véletlen, hogy az olaj ára kezdett el először esni, már február elején nagy esésen volt túl, amikor a vezető amerikai tőzsdeindexek új csúcsokat döntöttek! A harmadik elem, hogy mennyire hiszik el a befektetők, hogy az olajra egyre kevesebb szükség lesz a megújuló energiaforrások térhódítása és a klímavédelem erősítése miatt.

 Az Amerikai Energiaügynökség fenti ábrájából láthatjuk, hogy 2021-ra térhet vissza tartósan a vírus előtti, 2019-es olajkereslet a világon. Emiatt is lehet, hogy nem tud elrugaszkodni a WTI típusú olaj árfolyama a 40 dolláros szintektől.

Kínálat

A kínálati oldal talán még érdekesebb, itt ugyanis politikai és gazdasági játszmák sorát követhetjük nyomon. A világ legnagyobb olajtermelőit láthatjuk az alábbi grafikán:

Ahogy láthatjuk, 3 nagyon jelentős szereplője van a nyersolaj termelésének, az Egyesült Államok, Szaúd-Arábia és Oroszország, hárman összesen a világ olajtermelésének több, mint 40 százalékáért felelnek. Jelentős termelők még Kanada, illetve az arab országok. Utóbbiak szervezete a talán mindenki által jól ismert OPEC, amely pont azért jött létre, hogy együttműködjenek és kartell tevékenységet folytassanak az olaj árának védelme érdekében. Emiatt félévente üléseznek is, és megállapodnak, hogy csökkentsék-e a kitermelésüket. Ezek az ülések szoktak lenni talán a legizgalmasabb napjai az olaj árfolyamának. Politikai érdekek is szerepet játszanak ilyenkor, gondoljunk az iraki-iráni ellentétre például. 2016 novemberében OPEC+-ra bővült az OPEC, a fő csatlakozó Oroszország volt, az együttműködés azonban nem zökkenőmentes, ahogy láthattuk idén márciusban, mikor is a koronavírus árnyékában sem tudtak megegyezni a kitermelés csökkentéséről.

Szaúd-Arábia és Oroszország esetén az olaj árfolyama nagyon érzékeny pont, a bevételeiknek ugyanis a legnagyobb része a kitermelt olaj exportálásából származik. Így vannak ezzel a kisebb OPEC-országok is, az ő szavuk azonban kevesebbet nyom a latba. Mindkét olajnagyhatalom persze törekszik tartalékolni nehezebb időkre (ezért nem is mentek csődbe még negatív, vagy 20 dolláros olajárnál sem), azonban egy tartósan alacsony olajárat nem hagyhatnak, mert az a költségvetésük teljes felborulásához vezet.

Érdekes tényező még az USA, ők ugyanis Szaúd-Arábia legfőbb szövetségesei, és mivel önellátásra törekszik, nem érdekük az alacsony olajár. Már csak azért sem, mert túl alacsony olajár esetén nem nyereséges a palaolaj kitermelése, magas olajár esetén viszont olyan sok kutat nyitnak meg, hogy a túlkínálat csökkenti az olaj árfolyamát. Trump elnöksége idején különösen támogatott volt az olajkitermelés, ami ösztönözte a vállalatokat a termelés fokozására.

A kínálathoz kapcsoló tényező még a háborúk és helyi összetűzések helyzete. Idén januárban például a legfőbb iráni katonai vezető likvidálása jelentős olajáremelkedést okozott, ugyanis erősítette a konfliktusokat az arab térségben. Ugyanígy bizonytalanságot növel, ha elfoglalnak valamely olajtermelő országban olajmezőket, ha polgárháború dúl, és így tovább.

Konklúzió

Összegzésként hozzá kell tennünk, hogy a fenti tényezők pontos tudásával sem kiszámítható persze az olaj árfolyama, ugyanis sokszor épp ellentétesen reagál, mint ahogy fundamentálisan elvárhatjuk tőle. Ugyanakkor mégis érdemes a keresleti és kínálati elemekkel tisztában lennünk, ugyanis végső soron ezeken dől el az energiahordozó árfolyama. A koronavírus kapcsán pedig egyértelmű a helyzet: minden jó hír felüdülés, minden rossz hír pedig újabb csapás a gyengélkedő szektor számára.