A költségvetési csalás egy meglehetősen komplex bűncselekménynek tekinthető. Ezen összetettség oka abban rejtőzik, hogy mintegy 10 évvel ezelőtt a jogalkotó több deliktum összevonásából alkotta meg új bűncselekményként a költségvetési csalást. Az összevonás hátterében az állt, hogy ezen megoldással kívánták a védelem hatékonyságát azáltal növelni, hogy mind a védett jogi tárgyakat és elkövetési magatartásokat általánosított formában találhatjuk meg a törvényszövegben, ami csökkenti a „kijátszás” lehetőségét. Értelemszerűen merülhet fel a kérdés, hogy milyen bűncselekmények kerültek bele a költségvetési csalásba? Az elemzés során meg kell különböztetni bevételi és kiadási oldalt. Míg az előbbin olyan bűncselekményeket egyesítettek, mint az adócsalás, jövedékkel visszaélés vagy csempészet, addig a kiadási oldalon a jogosulatlan gazdasági előny megszerzése, vagy az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek megsértése jelenik meg.

Milyen magatartásokkal lehet költségvetési csalást megvalósítani? 

A költségvetési csalást számos magatartással lehet megvalósítani. A törvényi tényállás három alapesetet határoz meg, melyeket a következőkben áttekintünk.

Az első alapeset a költségvetési csalás általános tényállása, amely akkor valósul meg, ha nincs olyan speciális elem, amelynek következtében a többi alapesetbe tartozna. Ebben a körben a deliktumot három elkövetési magatartással lehet megvalósítani.

Első lehetséges elkövetési magatartás során az elkövető a költségvetésbe történő befizetési kötelezettség vagy költségvetésből származó pénzeszközök vonatkozásában mást tévedésbe ejt, tévedésben tart, valótlan tartalmú nyilatkozatot tesz, vagy a valós tényt elhallgatja. Fontos tisztázni, hogy mit is értünk ezen elkövetési magatartásokon. A tévedésbe ejtés egy aktív magatartás, amelynek során a valótlanság valónak van feltüntetve és ennek következtében alakul ki a téves tudati állapot a megtévesztettben, valamint a megtévesztés felismerhetősége, vagy a megtévesztett hiszékenysége nem változtat a jogi megítélésen. Ezekkel szemben a tévedésben tartás során a valóságtól eltérő tudati állapot az elkövető cselekménye előtt kialakult az érintett személyben és ezt erősítette meg, vagy nem oszlatta el az elkövető. Fontos megemlíteni, hogy tévedés el nem oszlatását csak az valósíthatja meg, akinek jogi kötelessége a felvilágosítás.

A következő elkövetési magatartás során az elkövető a költségvetésbe történő befizetési kötelezettséggel kapcsolatos kedvezményt jogtalanul veszi igénybe. Számos adó- és vámkedvezmény van, amelynek az igénybevételével megvalósítható a deliktum, ezeket minden esetben az adott ágazati szabály részletesen szabályozza, ugyanakkor a jogtalan igénybevétel fogalma alá tartozik, ha a jogszabályba előírt vagy a jogszabály alapján kialakított pályázati feltételeknek nem felel meg. Végezetül pedig az első alapeset utolsó lehetséges megvalósítási módja a költségvetésből származó pénzeszközök a jóváhagyott céltól eltérően történő felhasználása.

A második alapeset a jövedéki termékekkel kapcsolatos. Ezen termékek fogalmát a jövedéki adóról szóló törvény határozza meg és ide tartozik többek között az alkoholtermékek, energiatermékek, vagy a dohánytermékek. Ezen alapesetben elkövethető jogellenes magatartások a jövedéki termék előállítása, megszerzése, tartása, forgalomba hozatala, vagy azzal való kereskedés. Ezek az elkövetési magatartások összecsengenek az előbb említett jogszabályban meghatározott adókötelezettséget keletkeztető esetekkel is, mivel például a jövedéki termék belföldön történő előállításakor, vagy importálása során az érintettnek adókötelezettsége van.  

A költségvetési csalás utolsó alapesetét az valósítja meg, aki költségvetésből származó pénzeszközökkel kapcsolatban előírt elszámolási, számadási, vagy az előírt tájékoztatási kötelezettségének nem vagy hiányosan tesz eleget, valótlan tartalmú nyilatkozatot tesz, vagy valótlan tartalmú, hamis vagy hamisított okiratot használ fel. 

Az alapesetek ismertetése után említést kell tenni arra vonatkozóan is, hogy a bűncselekmény megvalósulásához az is szükséges, hogy az elkövető magatartásának következtében a költségvetésben vagyoni hátrány keletkezzen. Felvetődik a kérdés, hogy mit is értünk költségvetés és vagyoni hátrány alatt? Előbbin a büntetőjog fogalomrendszerében az államháztartás alrendszereinek költségvetését, nemzetközi szervezet, továbbá az EU által vagy a nevében kezelt költségvetést, pénzalapokat kell érteni, míg a vagyoni hátrány alapvetően a vagyonban bekövetkezett értékcsökkenést és az elmaradt vagyoni előnyt jelenti. Ugyanakkor a szóban forgó bűncselekmény esetében ez a fogalom kiegészül a költségvetésbe történő befizetési kötelezettség nem teljesítése miatt bekövetkezett bevételkieséssel, valamint a költségvetésből jogosulatlanul igénybe vett vagy céltól eltérően felhasznált pénzeszközökkel is.

Hogyan büntetik a költségvetési csalást?

Ha valakivel szemben megállapítják a költségvetési csalás bűncselekményének elkövetését és nincs súlyosbító körülmény, ezesetben 3 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő az elítélt. Ugyanakkor, ahogy számos egyéb bűncselekménynél, úgy itt is találkozhatunk minősített esetekkel. Ahogy más vagyoni hátrányt okozó bűncselekményeknél, úgy jelen esetben is az elsődleges minősítési ok a vagyoni hátrány nagysága. Az 1 évtől 5 évig terjedő szabadságvesztés annak a büntetése, akinek a jogellenes magatartása jelentős vagyoni hátrány okoz, azaz 5 millió 1 és 50 millió Ft közötti hátrányt jelent. A következő szint a 2 évtől 8 évig terjedő büntetési tétel, amely megállapításához 50 millió 1 és 500 millió Ft vagyoni hátrányt kell okozni és ez a különösen nagy kategória a Btk. fogalomrendszerében. A legsúlyosabb büntetés kiszabására akkor kerülhet sor, ha az elkövető 500 millió Ft-ot meghaladó, azaz különösen jelentős vagyoni hátrányt okoz a költségvetésben. Mindezen túl, ha a bűncselekmény megvalósítására bűnszövetségben, vagy üzletszerűen kerül sor, akkor is a súlyosabb büntetési tétel kiszabására kerül sor. Példának okául, ha a vagyoni hátrány nem haladja meg az 5 millió Ft-ot, ám valamelyik másik minősítő körülmény fennáll, a bíróság ebben az esetben is az 1 évtől 5 évig terjedő büntetést veszi alapul.

E két minősítő körülmény fogalmát is célszerű körbejárni. A bűnszövetség megvalósulásáról akkor beszélhetünk, ha két vagy több személy bűncselekményt szervezetten követ el, vagy ebben megállapodik, és legalább egy deliktum elkövetését megkísérlik, ugyanakkor fontos, hogy a bűnszervezet nem jöhet létre. Üzletszerű bűnelkövetésről akkor beszélhetünk, ha ugyanolyan vagy hasonló jellegű bűncselekmények elkövetése révén rendszeres haszonszerzésre törekszik az elkövető. A bűncselekmény büntetésének elemzésekor elengedhetetlen annak megemlítése, hogy annak az elkövetőnek korlátlanul enyhíthető a büntetése, aki a vádemelés előtt megtéríti az általa okozott vagyoni hátrányt. Ezen korlátlan enyhítés oka az, hogy nagyobb társadalmi érdek fűződik a költségvetés helyreállításához, mint a büntetés kiszabásához.

Jól látható, hogy a költségvetési csalás bűncselekménye egy igen komoly deliktum, amelynek megállapításához külön szakértelem és az eset részletes ismerete szükséges. Ugyanakkor ezen cikk segítséget nyújthat az olvasó számára a lényeges szempontok felismeréséhez.

Források:

Belovics Ervin – Molnár Gábor Miklós – Sinku Pál: Büntetőjog II. – Különös Rész. HVG Orac Lap – és Könyvkiadó Kft. Budapest, 2019.