Az alkoholos italok oldják a gátlásokat, fokozzák a hangulatot a bulikban, és emelik az ünnep fényét egy-egy magánjellegű vagy céges eseményen… De akár teljesen tönkre is tehetik egy család életét.

A következő történetünk szereplője, Vivien a poklot járta meg férje alkoholfüggősége miatt, de szerencsére még időben cselekedett. A hozzá hasonló helyzetben lévők szerettei is kérhetnek segítséget a Swan Lake Központ családi konzultációján, hisz ez a betegség nem csak az érintett életét keseríti meg.

Beleesés az ital rabságába

“Szerencsére most már múlt időben beszélhetek a nehézségekről, de sajnos volt olyan időszak, amikor nem láttam a kiutat. A férjemmel idilli volt a kapcsolatunk: sorsszerű találkozás, nagy szerelem, házasság, közös otthon, két szép, egészséges gyermek. Mindenünk megvolt, amit csak kívánhattunk. Persze közben rengeteget dolgoztunk, hisz el kellett tartanunk a gyermekeinket, és fizetni a lakáshitelt. 

Tamást ráadásul előléptették, és bár az új pozíciója magasabb fizetéssel, ugyanakkor sokkal több felelősséggel és munkával is járt. Eleinte semmi rosszat nem láttam abban, ha egy-egy este megivott itthon egy sört vagy pohár bort, hogy ezzel is kieressze a gőzt.

Aztán egy nap hazatelefonált, hogy beülnek a kollégákkal iszogatni, későn jön, ne várjam meg. Az éjszaka közepén tántorgott haza, olyan részeg volt, hogy alig talált be a hálószobába. Majd a következő héten ez megismétlődött. Aztán megint. 

Lassan már minden második-harmadik nap a közeli bárba ment munka után, ahonnan persze ittasan jött haza. Amikor kérdőre vontam, úgy tett, mintha nem is értené, mi bajom van azzal, hogy ő hetente többször is berúg. Ekkor már éreztem, hogy baj van.”

Lefelé a lejtőn

“Tamás viselkedése egyre kiborítóbb lett, hamarosan már otthon minden nap is ivott, és részegen kiszámíthatatlanul viselkedett. A gyerekek is sejtették, hogy valami gond van vele, persze én igyekeztem palástolni annyival, hogy apa csak nagyon fáradt, azért viselkedik ilyen furcsán. De amikor azt vettem észre, hogy félni kezdenek tőle a részeges dühkitörései miatt, betelt a pohár.

Kiabálva veszekedtem a férjemmel, hogy vegye már észre, mennyire átvette az élete felett az uralmat az alkohol. Ő természetesen minden tagadott, azt mondta, a kezében tartja a dolgokat, neki nincs semmiféle függősége, rémeket látok. Csakhogy kettőnk közül nem én voltam az, aki nem volt hajlandó tudomásul venni a valóságot.”

Az utolsó pohár

“A helyzet végül odáig fajult, hogy Tamást kirúgták a munkahelyéről, mert a főnökség rajtakapta, hogy részegen ment be dolgozni. Ekkor már végre ő is belátta, hogy gond van, és hajlandó volt segítséget kérni.

Részt vett egy 6 hetes terápián egy bentlakásos intézményben, és mikor kijött, mintha kicserélték volna. Még most is rendszeresen járunk utókezelésekre, de azt hiszem, végre túl vagyunk a nehezén. A szakemberek ráadásul nemcsak a beteggel, hanem a hozzátartozókkal is foglalkoznak, hisz jól tudják, hogy ez a függőség az egész családra kihat.˝