Körülbelül 13 hónappal ezelőtt értek el a vezető részvényindexek a mélypontjaikra a koronavírus válság beköszöntésének idején. Akár 2 számjegyű napon belüli zuhanást is láthattunk többször azoknál az indexeknél, amik előtte 1-2 %-ot is nagyon nehezen bírtak esni már nagyon régóta. Nem volt ok nélküli az esés: a világháborúk óta nem látott globális kihívással nézett szembe a világ, és ráadásul nem is lehetett rá nagyon felkészülni. Akkor még talán a Wall Street-en is a saját egészségükért is aggódtak a befektetők, mikor éppen kiszórták a részvényeiket. Ez azonban ma már történelem: talán hihetetlen is leírni, hogy ezekben a napokban az S&P500 értéke olyan 2200 pont körül volt.

Szárnyalás vég nélkül

Az elmúlt 13 hónap ugyanis lényegében távolabbról nézve egy vízszintes vonal felfelé. Korrekcióknak szinte semmi nyoma, 2021-ben lényegében még nem estek a tőzsdék, pedig már lassan 4 hónap eltelt. Annyira túlvetté vált néhány index, hogy olyat csak néhány évente láthatunk esetleg, a befektetői optimizmus pedig a csúcsok csúcsán jár már. Hiába mutat azonban minden jel egy korrekció irányába, ez csak nem akar megtörténni-és már lassan joggal feltételezhetjük, hogy csakhamar nem is fog. De hogy lett az index ETF napjaink „kockázatmentes” befektetése?

Gazdaság helyett fiskális és monetáris

Mondhatnánk, hogy a tőzsdei szárnyalás oka a koronavírusból való kilábalás gazdasági értelemben is. Ez azonban nincs így: a tőzsdék ugyanis nagyon rossz gazdasági adatok közepette is szárnyaltak az elmúlt több, mint 1 évben. Akkor sem volt jelentős korrekció, amikor a vírus újabb és újabb hulláma rázta meg a világot. A rossz gazdasági adatokra emelkedünk, mert majd megoldja a jegybank, a jóra meg emelkedünk, mert ez ugye értelemszerű.

Sokkal inkább a fiskális és monetáris támogató hatás számlájára írhatjuk az emelkedést. A jegybank korlátlan eszközvásárlása, nagyon alacsonyan tartott kamatai már az unalomig ismételt frázisok, de mégis fontos megemlékezni róla. Olyan mennyiségű friss pénz jut ugyanis a piacokra, amit korábban nehezen képzelhettünk volna el. A kormányok sem akarnak ugyanakkor lemaradni, olyan fiskális élénkítő csomagokról hallhatunk, amik minden képzeletet képesek felülmúlni.  Ráadásul teszik ezt annak ellenére, hogy a Deutsche Bank kutatása szerint a helikopterpénz az Egyesült Államokban jelentős részben a tőzsdéken köt ki.

Persze hosszan el lehetne arról vitatkozni, amit többen fel szoktak vetni: miért kell mindenáron megmenteni a tőzsdéket, és mindenáron a tőzsdék árfolyamát emelni? Ahelyett, hogy oda érkezne a segítség, ahol a vírusválság miatt tényleg szükség van rá. Valószínűleg jogosak ezek az észrevételek, ha például az amerikai jövedelmi és vagyoni ollóra, a Main Street és a Wall Street közti elképesztő különbségekre gondolunk. De ez egy olyan adottság, amit nem mi befolyásolunk, ezért érdemes lehet csupán elfogadni a tényt, hogy a tőzsdék menetelése a fő prioritás egyelőre.

Jobb, mint előtte

Egyelőre tehát ott tartunk, hogy volt egy nagyon súlyos gazdasági válsághelyzet, amire a jegybankok és a kormányok összehangoltan, (a tőzsdék szempontjából) sikeresen reagáltak. Ha csupán formalogika szerint gondolkodunk, akkor máris felmerülhet egy érdekes kérdés. Az S&P500 értéke (hogy ne a NASDAQ-t mondjuk, mert abban sok komponens profitálhatott a karanténból) a vírusválság előtt 3380 pont körül ért csúcsra. Jelenleg azonban az árfolyam 4280 pont körül található. Ez 800 pontos különbség, ami az eltelt nem sokkal több, mint 1 év alatt közel 24 %-os emelkedés.

Ebből az következik, hogy nemhogy sikerült a válság hatásait egyensúlyozni a támogató monetáris és fiskális politikával, de jobban állunk, mint előtte! Ráadásul nem is elhanyagolható mértékben, ilyen emelkedést az S&P500 index a legjobb gazdasági konjunktúra idején sem jellemző, hogy felmutat. Akkor ezek szerint a tőzsdék számára meglehetősen jót tesz egy kiadós gazdasági visszaeséssel járó világjárvány. De miért?

Új paradigmák

A választ valószínűleg abban kell keresnünk, hogy a vírusválság során előtérbe kerültek olyan gazdaságélénkítő eszközök, amelyeket korábban nem vettek számításba. A sokadik stimulus, a sokadik eszközvásárlási program után viszont úgy tűnik, hogy ezeket az eszközöket már bátran alkalmazzák a jegybankárok és politikusok. Lényegében tehát új paradigmák születtek, tabuk dőltek le, és ezek a tőzsde javára.

Ha nincs vírus, talán sosem tudjuk meg, hogy létezik olyan, hogy korlátlan eszközvásárlás, vagy hogy évente többszöri helikopterpénz-ráadásul a helikopter is leginkább a Wall Street felett áll meg.

Érdekes kérdés, hogy akkor ezek szerint a tőzsdéknek csupán felfelé vezető útja létezhet-e. Lehetséges, hogy semmikor nem lesz már tartós esés, hiszen a jegybanki segítségbe vetett hit továbbra is megakasztja az 1 %-nál nagyobb lefelé ívelő mozgásokat? Az újabb stimulus, az újabb lazítás majd mindig segít? Jelenleg ezekre a kérdésekre talán senki sem tudja a választ; annyi azonban biztos, hogy semmi nem tart örökké, és jönni fog jelentős korrekció a tőzsdéken. Hogy mikor és hogy mekkora-ez azonban bizonytalanabbá vált, mint valaha.