A tőzsdei folyamatokban rengeteg tudásra szükségünk lehet. Tudnunk kell(ene) vállalatokat értékelni, pontosan tisztába lenni az adott cég pénzügyi mutatóival, várható kilátásaival, szektorra jellemző tulajdonságaival. Emellett persze nem ártana ismerni a technikai elemzés néhány rejtelmét, illetve azért a legfőbb befektetési elméleteket is jó volna kívülről ismerni. Sokszor szembe találkozunk azonban azzal a tézissel, hogy ez sem elég. A sikeres kereskedéshez ugyanis kellene valami pszichológiai háttér. Egyrészt, hogy ismerjük mások vélhetőleg meglévő érzelmeit és döntéseit, másrészt, hogy a sajátjainkat képesek legyünk kontrollálni. Pedig a saját érzelmeinkkel, érzékelésünkkel néha nehéz harcolni, főleg, ha az általános emberi viselkedés is gátol minket ebben. Ezalatt érthetjük például a most bemutatásra kerülő tényezőt is, ami a valószínűségek (ir)reális érzékelésével függ össze.

Allais-paradoxon

Az Allais-paradoxon mutatja meg nekünk, hogy mi az alapvető tényállás. Játszunk el a következő gondolattal! 61 %-os eséllyel kapjunk 520 dollárt, vagy pedig 63 százalékos eséllyel 500 dollárt? És 98 százalékos eséllyel 520 dollárt, vagy 100 százalékos eséllyel 500 dollárt?

Allais vizsgálata arra jutott, hogy a legtöbben 61 %-os eséllyel 520 dollárt, majd pedig 100 %-os eséllyel 500 dollárt választanak. Hogy miért? mert egyszerűen nem értékeljük reálisan a valószínűségeket. Azt, hogy 61 % helyett 63 % valaminek a valószínűsége, azt nem igazán becsüljük: lényegében inkább kapunk pénzt, mint nem, de ennyit érzünk ezzel kapcsolatban. De hogy 98 százalék vagy 100 százalék: ezért már a profitunk egy részét is hajlandóak lennénk áldozni. Hiszen az már biztos! Pedig matematikailag ugyanúgy kéne értékeljünk minden tartományban 2 %-os valószínűség változást.

A kis valószínűségek: lehetségességi hatás

Ráadásul ez a fajta érzékelési zavar a 0 és a 100 százalékos határnál erősödik fel egyre jobban. Nézzük először a kis valószínűségeket!

Ha nagyon kicsi a valószínűsége valami rossz dolognak, hajlamosak vagyunk attól is tartani. Mi van, ha becsap egy meteor? Mi van, ha lezuhan a gépem? Ezek olyan statisztikailag elhanyagolható esélyű történések, amiktől reálisan nem kellene félni. Csakhogy ha már nem lehetetlen a bekövetkezte (elvileg semmi sem az!), akkor már több esélyt tulajdonítunk neki, mint valójában van.

A tőzsdei kereskedésben is megjelenik ez, amikor túlbiztosítjuk magunkat. Hamar kiszállunk a profitból, amikor egyértelműen elkaptuk a trendet, vagy gyorsan realizálunk kis veszteségeket, amikor amúgy látjuk és érezzük, hogy csak egy felszúrásról/leszúrásról van szó. Mert mi van, ha mégis.

Ha viszont kicsi esélye van valami nagyon jó dolognak, arról is úgy érezzük, mintha több lenne. Kérdezzünk csak meg lottózó embereket arról, hogy erről mit gondolnak. Tudjuk már, hogy az 5-ös lottó főnyereményének megnyerésére körülbelül 1:44 000 000 az esélyünk, de képzeletben biztosan nem ennyit társítunk hozzá. Mert akkor egyszerűen nem vennénk.

A tőzsdén ez a hatás is megjelenik. Amikor nagyon kicsi rá az esély, hogy megúszunk valami nagy veszteséget, vagy nyerünk egy hatalmasat, azt is valószínűbbnek érezzük a kelleténél. Emiatt viszont köthetünk rossz üzleteket; ha úgy érezzük, 10 % az esély rá, hogy jól jövünk ki, pedig 1, az azért nagy különbség.

A nagy valószínűségek: bizonyossági hatás

Ahogy említettük, a nagy valószínűségek esetén is így járunk el fejben. Ha valamire 90 % az esély, akkor egyes kutatások szerint úgy érezzük, mintha csak 70 százalék lenne körülbelül. Ha egy nagyon rossz dolog esetén járunk el így, akkor köthetünk felelőtlen üzleteket. Majdnem biztos, hogy hatalmas bukásba szaladunk bele, de mivel van rá pici esély, hogy mégsem, ezért a valószínű forgatókönyvnek kevesebb bizalmat szavazunk.

Ha egy nagyon jó dologra van szinte biztos esély, akkor ebben a mondatban is arra figyelünk, hogy szinte, nem pedig arra, hogy biztos. Nem tudunk nyugodtan aludni a nyertes lottószelvénnyel a kezünkben. „Mi történik, ha elhagyom? Biztosan az enyém a nyeremény? Mennyi rá az esély, hogy odaérek beváltani? 99,999 %? Akkor csak 80!” Valahogy így működik az emberi agy, és valószínűleg mindenki magára is ismerhet az alapvető gondolatok kapcsán. A tőzsde világában ezért nem hisszük el, hogy jól döntöttünk, és azt is nehezen, hogy az állampapír tényleg biztos befektetés.

Tudjunk arról, hogy ez létezik, és máris jobb

Látható, hogy a lehetségességi és bizonyossági hatás nagyon erősen jelen van a hétköznapokban, de a tőzsdézők fejében is. Az egyik következik a másikból lényegében: a lényege az, hogy bármilyen irányból is nézzük, de nem hisszük el, ha valami körülbelül biztos. Mert teljesen semmi sem az soha, ez valóban így van. De ha a matematikai módszerek alapján hozunk döntéseket, és elhisszük, hogy ami 99 %, az tényleg 99 %, akkor jobb tradeket köthetünk. Ez is a többihez hasonlóan pszichológiai kihívás lehet. Ha azonosítjuk azonban, akkor könnyebb is megküzdeni vele.

Forrás:

Kahneman, D.
Tversky, A. (1979): Prospect theory:
An analysis of decision under risk.

Tversky, A.-Kahneman, D. (1992): Advances in
prospect theory: Cumulative representation of
uncertainty.