Míg az infláció a világ nagy részén az irányadó kamatlábak emelésére kényszeríti a döntéshozókat, addig Kína más ritmusra táncol, és fenntartja a további lazítás lehetőségét. A People’s Bank of China idén augusztus végén váratlanul harmadszor is kamatot csökkentett, mivel az ingatlanpiaci visszaesés, a fogyasztás gyengélkedése és a Covidhoz kapcsolódó korlátozások közepette a növekedés tovább lassult. Az exportnak a lanyhuló külföldi kereslet miatti gyengülése szintén rányomta a bélyegét a gazdasági kilátásokra.

A növekedés újbóli fellendítése elsődleges prioritássá vált, és a kínai döntéshozóknak – amerikai és európai társaikkal ellentétben – óriási szerencséjük van a 3% alatt maradó hazai inflációval. A második negyedévben a tízéves futamidejű kínai államkötvények referenciahozama több mint egy évtized óta először csökkent a tízéves kincstárjegyek hozama alá, azóta pedig a hozamkülönbség több mint 60 bázispontra nőtt. Első látásra úgy tűnik, hogy ez csökkenti a kínai onshore állampapírok relatív vonzerejét a globális befektetők szemében, bár a kép árnyaltabb, ha az inflációval korrigált reálhozamokat és a tágabb makrogazdasági hátteret is figyelembe vesszük.

Kína szembemegy az USA által beindított, a magasabb kamatlábak felé mutató trenddel, és az ebből eredő hozamkülönbség komoly következményekkel jár a kötvénybefektetők és a globális devizapiacok számára.

Emiatt a Fidelity szakértői szerint komoly esély van arra, hogy a közeljövőben Kínában újabb kamatláb-csökkentésekre fog sor kerülni, melyek kedvezőbb helyzetbe hozzák a kínai onshore kötvényeket, ugyanakkor fokozni fogják a renminbire nehezedő nyomást, amely így tovább fog gyengülni a dollárral szemben. A Kína által idén eddig meghozott lazítások nem nagyon lendítették fel sem a vállalatok hitelfelvételi kedvét, sem az üzleti aktivitást, így egyre több érv szól a további és a korábbiaknál határozottabb szakmapolitikai beavatkozások szükségessége mellett. „Ezzel együtt nem számítunk arra, hogy olyan drámai mértékű monetáris vagy fiskális intézkedésekre kerülne sor, mint amelyeket a nagyobb fejlett piacok döntéshozói a Covid által előidézett gazdasági lassulás hatására hoztak” – tette hozzá Al-Hilal István, a Fidelity közép-kelet-európai igazgatója.

Az USA és Európa más röppályán mozog

Az elszabadult energiaárak, a növekvő munkaerőköltségek és a koronavírus miatti gazdaságélénkítő intézkedések hatására az USA gazdasága túlfűtötté vált, az Ukrajna elleni orosz invázió pedig rekordmagasságba repítette az inflációt Európában. Az USA és az eurózóna inflációja júliusban 8,5% illetve 8,9%, míg Kína fogyasztói árindexe ugyanebben a hónapban mindössze 2,7% volt. Az ezen a héten közzétett új adatok arról tanúskodnak, hogy az USA inflációja augusztusban ismét meghaladta az előzetes várakozásokat, és eladási hullámot indított be a piacokon. A kínai kamatlábcsökkentési ciklus és a lanyha gazdasági kilátások hatására a kínai deviza akár tovább is gyengülhet a dollárhoz képest. Ezzel együtt a tőkekiáramlás a jelek szerint nem okoz komoly fejtörést a kínai jegybanknak, mivel az ország – nem utolsó sorban a háromezer milliárd dolláros devizatartalékoknak köszönhetően − szigorúan ellenőrzése alatt tartja a határokon átívelő pénzáramlást.

A Fidelity várakozásai szerint a népesség elöregedésével párhuzamosan a demográfiai trendek hosszabb távon (értsd: évtizedeken át) lefelé ható nyomást fognak gyakorolni Kína semleges alapkamatlábára. Az ilyesmi általában alacsonyabb termelékenységet, gyengébb tőkearányos megtérülést és ebből adódóan alacsonyabb kamatlábakat idéz elő. Emiatt a hozamkülönbségek nagyon hosszú távon várhatóan még tovább fognak növekedni, rövid távon azonban minden szem a következő kamatbejelentésekre szegeződik − márpedig azok irányához a kétség leghalványabb árnyéka sem férhet.