Az elmúlt hetekben azt láthattuk, hogy az értékalapú részvények igen felülteljesítik a növekedési részvényeket, amire az utóbbi években nem volt példa. de hogy is alakult az elmúlt pár év?

A 2008-as világválságot követően sok változásnak lehettünk szemtanúi a tőkepiacokon. Ha sorba vesszük az értékpapírokat és a befektetésre szánt tőkék irányultságát, akkor komoly elmozdulások voltak megfigyelhetőek az elmúlt évtizedben. Míg korábban olyan cégekbe fektettek az emberek jelentősebb összegeket, melyeknek történelmileg biztos alapjuk volt és értékelhető osztalékot fizettek, addig a 2010-es években folyamatosan átalakult a trend a jövőbe mutató vállalatok irányába. A hosszú életúttal és stabil jövővel kecsegtető multinacionális cégeket nevezzük “value” cégeknek és a nagy növekedési potenciállal bíró, de frissen alakult társaságok a “growth” szegmenst gyarapítják. Az alábbi grafikonon láthatjuk, hogy mennyire komoly teljesítménybeli különbség alakult ki az elmúlt évek alatt.

Ahogy az ábra mutatja, az elmúlt 10 évben a Growth szektor nagyobb növekedésnek örvendett, mint a Value. A portfolió menedzserek Amerikában több milliárd dollárnyi vagyont mozgatnak és jellemzően a két eszköz csoport között válogatnak. Amennyiben az egyik érték alapú portfolió menedzser alulteljesíti a növekedési alapú kollégái teljesítményét hosszú távon, akkor sok esetben elveszik tőle a pozícióját, és vagyon átkerül egy növekedés párti emberhez. Mivel a tőke új kezelője ismételten a növekedés hozó cégek papírjait veszi, így beindul egy öngerjesztő folyamat, melyet nehéz visszafordítani.

Jelzések

Az ábrán látható világos kék vonal az S&P 500 olyan cégeinek teljesítményét mutatja, melyek az értékálló befektetési csoportba tartoznak, míg a sötét kék a nagy növekedési potenciállal bíró papírokat jelzi. Az ábra azt méri, hogy az adott termék kategóriák milyen relatív árazással forognak a piacon. Az ábra egészen 1995-től méri az adatokat és jól látszik, hogy az ezredforduló idején hasonló magasságokba repültek a Growh részvények árazásai. Van egy fontos különbség. Ez pedig a periódusok hosszában rejlik. Míg a nagy izgalmakat és FOMO effektust hordozó 1995-ös emelkedés alig 5 év leforgása alatt történt, addig a jelenlegi állapot több, mint 12 év alatt alakult ki. Mondhatjuk, hogy a kétszer akkora idő alatt elért árfolyam különbség kétszer akkora zuhanást is hozhat, de ez egy nagyon amatőr hozzáállást jellemez. Ezen ábra csupán azt jelzi, hogy az értékálló befektetési csoportba sorolt vállalatok értéke jóval alacsonyabb relatív árazással működik, mint a növekedő cégek.