1.rész 

Korunk egyik legmeghatározóbb kérdésévé vált, hogy az emberiség mit tud kezdeni a globális felmelegedéssel. Számos szakértő által csak klímakatasztrófaként emlegetett folyamatot, sokak szerint már nem megállítani. Természetesen a probléma súlyának növekedésével egyidejűleg, a politika is kisajátította magának a témát. Éppen ezért lehetnek olyanok, akik egyáltalán nem hisznek a globális felmelegedésnek a tényében. A világpolitikában, már a 20. század végén is voltak különböző egyezmények és kibocsátási célok. Azonban jelenleg a legaktuálisabb ilyen szerződés, a 2016 óta közel 200 ország által aláírt, Párizsi Klímaegyezmény. A célok egyértelműek: csökkenteni az emissziót, így pedig lassítani a globális felmelegedést. Ez a folyamat azonban, jelentős átalakulást követel meg a világgazdaságtól. Így fokozatosan új energiahordozók után nézhetünk, amíg a jól bevált fosszilis források felhasználását csökkentjük. Ennek azonban hatása lesz az utóbbiak árára is.

Jelenlegi fosszilis energiafelhasználás 

A szakértők között is gyakran hivatkozott forrásnak számít, a British Petrol (BP) éves tanulmánysorozata. Ez a “Világ energiafelhasználásának statisztikai áttekintése” névre hallgat. A tanulmány 2020-as adatai szerint, a világ energiaszükségleteit, közel 84%-os arányban elégítik ki fosszilis energiahordozókból. Ezekből 33%-ot tesz ki a kőolaj, 27%-ot a szén, és 24%-ot a földgáz felhasználása. 2019-ben nagyjából 1,3%-kal növekedett a világ energiafelhasználásának igénye, amely jelentősen kevesebb, mint az egy évvel azelőtti 2,8%-os érték. Egyébként, ha a tavalyi kivételes évet nem nézzük, a világgazdaság sorozatban 10 éven keresztül döntötte meg a saját energiaigényének rekordját. 

Ahogy az jól látszódik, a világgazdaság főként továbbra is a nem megújuló energiahordozókra támaszkodik. A legnagyobb felhasználó egyébként Kína, akit az Amerikai Egyesült Államok követ. Ezután olyan országok jönnek, mint India, Oroszország és Japán. Érdekesség, hogy a világ összes károsanyag kibocsátásában, ugyanezen öt ország a vezető. Ha ez nem lenne elég, még a sorrend is azonos. Ezáltal elmondható, hogy az energiaigény és az emisszió között korreláció mutatkozik.

A kereslet és kínálat szerepe 

A fosszilis energiaárak egyik legmeghatározóbb tényezője, hogy milyen mértékű irántuk a kereslet. Ennek az az oka, hogy alapvetően nem megújuló energiahordozókról beszélünk a fosszilisek esetében. Mivel a világgazdaság számára, előre esztimálható mennyiség áll ezekből rendelkezésre, így a fogyasztókon áll, hogy ezt milyen ütemben használják fel. Természetesen a kínálat oldaláról, folyamatosan történik egy mesterséges beavatkozás a folyamatba. Ennek legkönnyebben tetten érhető nyoma, az OPEC+ országok döntése, a Brent kőolaj kitermelésének volumenéről. 

A klímaegyezmények, valamelyest szintén mesterséges beavatkozásnak tűnhetnek. Ezek viszont már a kereslet alakulását érintik. Jól mutatják a kereslet iránti kitettségüket, hogy tavaly a pandémia kitörésekor, milyen drasztikus mértékben zuhant a fosszilis energiahordozók ára. Azóta azonban, ahogy fokozatosan stabilizálódik a világgazdaság, úgy növekedik a kereslet is az energiahordozók iránt. Ezzel egyidejűleg pedig, az áraik is felfelé mozognak.

Az árak lehetséges alakulása a jövőben 

Amennyiben a világgazdaságnak sikerül elérnie a kitűzött klímacélokat, akkor annak nyoma lehet a fosszilis energiahordozók árában is. Nagyjából 2050-re kívánják elérni, hogy a világ vezető gazdaságai, nettó zéró kibocsátóként tevékenykedjenek tovább. Ebben az esetben, rohamosan redukálódhat a fosszilis hordozók iránti kereslet, amely az áraik bezuhanását eredményezhetné. 

Rövid távon azonban elképzelhető, hogy a fosszilis energiaárak tovább drágulnak. Ennek egyik lehetséges szcenáriója lehet, hogy a kormányok környezetvédelmi adót vetnek ki ezen hordozókra. Ezt természetesen a fogyasztók finanszíroznák meg, így a világpiaci árban mindez csak mérsékelten jelenhetne meg. Azonban vannak olyan irányú törekvések is, hogy környezetvédelmi szempontokból biztonságosabb körülmények között termeljék ki ezen hordozókat. Ez a kínálat oldaláról jelentős fejlesztéseket igényelne, amelyek költségei be is épülhetnének a fosszilis energiahordozók áraiba a jövőben.