Ma parlamenti választások kezdődtek Görögországban. Szerzőnk agya ennek kapcsán indult be. Az ezredforduló utáni évek görög államháztartási statisztikái például ékes bizonyítékai azon mondás örökérvényűségének, amelyet minden statisztika tanár elsüt az első bemutatkozó órán, mondván, a hazugságoknak három fokozata van.

Az egyszerű hazugság, a hamis eskü és a statisztika. Némi kiegészítéssel azt is mondhatnánk, hogy új, negyedik fokozat született: a görög államháztartási statisztika. Igazából nem az a kérdés, hogy csaltak-e az egymást követő athéni kormányok az államháztartási adatokkal, csupán arról folyik az évek óta húzódó, egyre elvontabb módszertant alkalmazó vita, vajon hány évet ölelt fel a gátlástalan jelentési gyakorlat. Esetleg csak a 2010-et megelőző pár évről beszélünk, vagy már az euróövezetbe is csalással jutottak 2001-ben a görögök. Ez utóbbi lehetőség azt jelenti, hogy évtizedes gyakorlata alakult ki a hamis jelentéseknek.

A bili 2009-ben borult ki, amikor az akkori őszi parlamenti választásokat követő hatalomváltással egy időben az új szocialista kabinet hirtelen 12,5 százalékra emelte a GDP arányos deficit előrejelzést a konzervatív kormány által ígért 3,7 százalékról. Néhány hónappal később az Európai Bizottság terjedelmes dokumentumban foglalkozott a statisztikai rendszer gyengeségeivel (eljárási hibák a görög statisztikai hivatalnál, számvevőszéknél, pénzügyminisztériumnál) és a görög intézmények hibáival (gyatra koordináció, egyértelmű felelősség hiánya), hangsúlyozva: az adatok és prognózisok jelentős módosítása ritka az EU-tagállamokban, de gyakori Görögországban.

Erre még rátromfoltak tavaly a matematikusok, akik a hamis adathalmazok azonosítására, még 1938-ban kidolgozott Benford eloszlási képletet alapul véve vizsgálták az athéni államháztartási számsorokat 1999 és 2009 között. A módszer azon alapul, hogy a számok sokkal nagyobb gyakorisággal kezdődnek kisebb számjeggyel, mint nagyobbakkal. Így az 1, 2 és 3-as számjegyek sokkal nagyobb gyakorisággal szerepelnek számok legnagyobb helyi értékén, mint a többi számjegy. Az 1-es számjegy előfordulási gyakorisága a legmagasabb helyi értéken például 30 százalék, míg a 9-es számjegyé mindössze 4,6 százalék. Nos, a görög adatsorok esetében a számjegyek eloszlása eltérést mutat a Benford képlethez képest, ami “kreatív könyvvitelre” utal.

Kapcsolódó anyagaink:

Egy országot egy B-tervért!

Stabil sámli az alagsorban

Ázsia termel, Amerika fogyaszt – na és Európa…

Előrehozott választások Görögországban