Mit mond a híres vakmajom elmélet, és mennyire lehet igaz? Szubjektív értékelés.

Valószínűleg, aki ezt az írást olvassa, már tőzsdézett valamikor, esetleg most tervez belevágni a kereskedésbe, vagy még nagyobb eséllyel jelenleg is aktív részese a tőzsde világának. Tőzsdézni sokféle indíttatásból lehet, valakit nagyon érdekel ez a világ és ezért jelentéktelen összegekkel, de csinálja. Olyanról is hallani, aki csak elemez, és nem tőzsdézik, mert nem tudja vagy akarja kezelni az ezzel járó kockázatokat vagy stresszt. A legtöbben azonban azért tőzsdéznek, hogy pénzt keressenek vele, akár mellékjövedelemként, akár főállásként tekintenek a tőzsdéből befolyt forintokra. Ha viszont a piszkos anyagiak a motiváció, akkor olyan döntéseket kell hoznunk, amik hoznak számunkra bevételt; egyértelműbben fogalmazva tudnunk kell, hogy merre megy a piac, amin kereskedünk. Pontosabban többször és nagyobb tételben kell tudjuk, mint ahányszor és amekkora tételben nem tudjuk, hogy pozitív egyenlegeink legyenek a nap végén. Lehetséges ez?

A tőzsdézéssel kapcsolatban leggyakrabban felmerülő probléma, hogy szerencsejátéknak titulálják. Ha egy aktívan, esetleg sikeresen tőzsdézőnek ezt mondják, arra sincsen teljesen frappáns válasz, mert nem hinnénk, hogy van bárki a világon, aki ne érezne szerencsefaktort is a tőzsdében. Például, ha gyanútlanul veszünk OTP részvényt, hogy nyerjünk rajta 100 forintot részvényeként, de kiderül, hogy az OTP-e akvirált 5 bankot hirtelen, és az árfolyam felmegy 1000 forintot, akkor az szerencse. Nehéz lenne azt állítani, hogy a tudásunkon múlt a hirtelen jött nagy profit. A 900 forintnyi profit tehát szerencse, de a 100 forintnyi a tudásunkból jött-e, vagy az is csak a fortuna ajándéka?

Vakmajom elmélet

Egy elmélet szerint, amelyet vakmajom elméletnek neveznek, gyakorlatilag teljesen, de tényleg teljesen csak a szerencsén múlik, hogy valaki mennyit nyer vagy bukik a tőzsdén. Burton Malkiel Bolyongás a Wall Street-en című könyvében fejtette ki ezt a nézetet, amely gyorsan világhírűvé vált. Szerinte ha egy majom szemét bekötnénk, és véletlenszerűen rábökne részvényekre, hogy vegyük meg, és tartsuk azokat, akkor az állat jobb, vagy azonos eredményeket érne el, mint a profik, akiknek az a szakmájuk, hogy megállapítsák egy részvényről, hogy jó vétel-e. Ennek oka, hogy a jelenlegi tőzsdei árfolyamokban már minden tudott információ megtalálható, és ezért mindenki tudása benne van az árfolyamban. Ez jelenthet fundamentális tudást, a hírek tudását, illetve a technikai elemzés tudását is. Elsőre nagyon frappánsnak tűnik az elmélet, és valójában az is; a tőzsdében a jelen információk biztosan megtalálhatóak, köszönhetően most már a technológiai világának és a hírek áramlásának.

Nagy kérdés azonban az időtáv: ha valamit évtizedekre, de legalábbis sok évre vásárolunk, ott valószínűleg nem igaz a vakmajom elmélet. Ott erős tudás van amögött ,hogy mely cégektől milyen teljesítményt várunk, mely iparágakban képzeljük el, hogy a jövőben sok pénz lesz, illetve ismerhetjük is a cégek mutatóit, számait, amit egy vak majom szintén nem tudna értelmezni. Warren Buffet talán élő példája is annak, hogy az értékalapú befektetés például nem szerencsejáték, vagy ha az, akkor a sztárbefektető évtizedek óta igen szerencsés.

Biztos, hogy teljesen igaz?

Rövidebb távon pedig egy szemléletes példát szeretnék arra mutatni, hogy talán nem csupán a szerencsén múlnak a tőzsdei elképzelések. Utólag persze nagyon könnyű okosnak lenni, viszont mivel a jövőből nem lehet példát hozni, kénytelenek vagyunk a múlt emlékeivel megelégedni. Mit tegyünk 2020 szeptemberének elején ezt a grafikont vizsgálva az S&P500 esetében?

Forrás: www.investing.com

A vakmajom elmélet szerint a szeptemberi csúcson, 3580 körül longot és shortot nyitni is épp ugyanolyan határozottan lehet, ugyanis mind az esés, mind az emelkedés 50-50 %-os eséllyel megtörténhet, hiszen, ahogy az előbb levezettük, mindent tudnak a piaci szereplők, amit tudni lehet, és azért áll itt az árfolyam. Ha azonban hírek alapján nézzük: extra pozitív hangulat, pedig nagyon meredeken növekvő esetszámok a koronavírus járvány kapcsán, nagyon bizonytalan kimenetelű elnökválasztás, Biden várható győzelmi esélyei és reformjai. Emellett technikai szemmel nézve is tapasztalható volt „némi” túlfűtöttség, gyertyatest kilógása a napos bollinger-szalagból, RSI indikátor szintén naposon stabilan 80 felett, korrekcióért kiáltó MA100-árfolyam távolság, fordulatot jelző formáció a ROC indikátor esetében. Mindezeket tekintve aligha lehettünk meglepve, amikor jelentős esés bontakozott ki. A vakmajom itt tehát igen rossz esélyekkel indult volna.

Konklúzió

Persze, arra is volt esély, hogy azonnal tovább folytatódik a korrekció nélküli rali, azonban a fentiek tükrében azt érezhetük, hogy erre volt a kevesebb esély. És ha van valamire kevesebb esély és van több esély, az hogyan lehet teljesen szerencsejáték? Ha a rulettasztalon 60 % esély van a feketére, és csak 40 % a pirosra, akkor már nem mondhatjuk, hogy a szerencsén múlik, mert mások az esélyek. A tőzsdének persze az a nagyon nagy művészete, hogy ki kell találnunk, hogy melyik színre van nagyobb esély. Ehhez viszont bizony elemzés szükséges, tudás, megérzés, tapasztalat, gondolatok, néha érzelmek, pszichológia, emberismeret, de semmi esetre sem csupán szerencse. Természetesen a vakmajom elmélettel érdemes foglalkozni, időről időre visszatérni rá, hogy érvényes-e, azonban szubjektív megítélés szerint a tőzsde jóval több, és remélhetőleg több is lesz, mint szerencsejáték.