A válság felerősítette a külföldi-ellenességet a gazdag európai országokban, az igazság azonban az, hogy ezek az országok a bevándorlással jókora nyereséget érnek el. Két közgazdász – Christian Dustmann és Tommaso Frattini – a Nagy-Britanniába irányuló bevándorlást vizsgálta a költségvetési pozíció szempontjából, vagyis arra a kérdésre keresték a választ, hogy a brit államnak nettó módon plusz bevételt, avagy ráfizetést jelentenek-e a bevándorlók – írja a Pénzügyi Szemle Online Blog. Az eredeti elemzés itt érhető el.

A brit államkassza bevétel/kiadás mutatója 2001-2011 között

A grafikon 1-es értéke fölött a brit állam nettó haszonélvezője a bevándorlásnak. Kékkel a britek, pirossal az EU-ból érkezők, zölddel a nem EU-ból érkező bevándorlók nettó költségvetési hatása.

Az eredmény – nem meglepő módon – az, hogy mind az 1995-től, mind a 2000-től számított időszakban a teljes költségvetési hatás pozitív, vagyis a bevándorlók összességében többet fizettek be adók és járulékok formájában a brit államkasszába, mint amennyit a különböző juttatások útján kivettek onnan (lásd fönti grafikon) – olvasható a Pénzügyi Szemle Online Blog írásában.

A grafikonon az igazán érdekes a piros vonal, amely az Európai Unióból érkező bevándorlók költségvetési hatását mutatja. A kutatók kiszámolták, hogy a 2000-től induló időszakban ezek az érkezők összességében 34 százalékkal többet tettek be a brit államkasszába, mint amennyit kivettek onnan, vagyis a brit állam jókora nyereséget ért el rajtuk. Tekintettel arra, hogy a Magyarországról érkező munkavállalók is ebbe a „kategóriába” esnek, bátran kijelenthető – függetlenül attól, hogy országra lebontott statisztika nem áll rendelkezésre -, hogy a brit állam keresett a „londoni magyarokon” – írja a Pénzügyi Szemle Online Blog.

Három érdekes megállapítást tettek még a kutatók:

–          A bevándorlók megközelítőleg harmada diplomás, míg a briteknél, vagyis a helyieknél ez az arány „csak” 20 százalék körüli. A bevándorlók csupán negyede-ötöde alacsonyan képzett, vagy teljesen képzetlen.

–          Az érkezők többnyire fiatal gyermektelenek, akik karrierépítés, és nem szociális potyautas szándékkal érkeznek. Az érkezők tehát a briteknél képzettebb, többnyire gyermektelen fiatalok, akik karriert szeretnének építeni, nem is csoda, hogy a nettó költségvetési hatás vastagon pozitív.

–          A fenti grafikonról leolvasható, hogy a költségvetési hatás az idő előrehaladtával fokozatosan romlik. Ez ugyanakkor nem ad okot aggodalomra, az érkezők – akik között tehát kiemelkedő a diplomás fiatalok aránya – ugyanis az első években, évtizedeikben annyit fizetnek be az államkasszába, amennyit később már úgysem tudnak felélni. Arról nem is beszélve, hogy a bevándorlók egy jelentős része „idősebb korára” hazamegy, vagyis a szociális kiadások egy része akkor nem a brit államot, hanem az anyaországot terheli majd – olvasható a Pénzügyi Szemle Online Blog cikkében.

A történet tehát nagyvonalakban úgy néz ki, hogy a nagy százalékban diplomás – akik taníttatásának költségét többnyire az anyaország állta – és dolgozni akaró fiatal a gazdag nyugat-európai országokban vállal munkát, épít karriert, bővíti a gazdaságot, fokozza a munkaerőpiaci versenyt, növeli a hatékonyságot, és nettó befizető az államkasszába. Ezek a fiatalok nem „élősködni”, hanem boldogulni mennek külföldre, amely törekvésnek a fogadó ország államkasszája óriási haszonélvezője.