Rendkívüli Hírek:

2024 szeptember 20

A francia elnök olimpiai politikai fegyverszünetének ideje kezd lejárni

Az Emmanuel Macron francia elnök által július végén meghirdetett úgynevezett „olimpiai politikai fegyverszünet” ideje kezd lejárni, és ezzel ismét előtérbe került az ország sziklás politikai helyzete.

A Macron által július elejére – közvetlenül azelőtt, hogy Párizs adott otthont a világ legnagyobb sporteseményének – kiírt előrehozott parlamenti választásokon egy párt vagy szövetség sem szerzett többséget. A baloldali Új Népi Front szövetség szerezte meg a legtöbb mandátumot, és megakadályozta a szélsőjobboldali Nemzeti Összefogás sokat vitatott győzelmét.

Az elmúlt hetekben azonban a nemzetet nagyrészt a sport szelleme egyesítette.

A politikusok szokásos civakodása elapadt, és névlegesen egy „ügyvivő” kormány maradt a helyén. A nemzetgyűlés következő, kilenc hónapos ülésszaka csak október 1-jén kezdődik.

Macron 2027-ben lejáró mandátumáig marad elnök, bár belpolitikai tőkéjének nagy részét már elhasználta, miután reneszánsz pártja választási vereséget szenvedett.

Miniszterelnöki csatározások
Az egyik legfontosabb kérdés, amely most újra napirenden van, az, hogy Macron kit nevez ki új miniszterelnöknek – aki a francia kormányt vezeti, minisztereket jelöl és törvényhozást kezdeményez -, miután szövetségese, Gabriel Attal lemondott.

Macron tartja a lapjait

Macron tartja a lapjait, és nem nyilatkozott Lucie Castets-ről, a kevéssé ismert jelöltről, akit az Új Népi Front sok vita után jelölt erre a posztra.

Bár elméletileg bárkit szabadon kinevezhet a posztra, és nem kötelező a legtöbb mandátummal rendelkező párt jelöltjét választani, egy népszerűtlen jelöltet a parlament bizalmatlansági szavazással leválthat. Macron még egy évig nem oszlathatja fel a nemzetgyűlést és nem írhat ki újabb választásokat.

Elsa Clara Massoc, a St. Galleni Egyetem nemzetközi politikai gazdaságtanának adjunktusa szerint a helyzet „példátlan”, és az új parlament megosztottságának mértéke miatt potenciális „zsákutcának” tűnik.

„Az előző törvényhozás alatt Macronnak nem volt abszolút többsége, de még mindig több, mint a mai baloldalnak, és számíthatott a konzervatívok támogatására, hogy ne bírjon ki egy cenzori indítványt” – mondta a CNBC-nek e-mailben.

Kiemelte a problémákat, többek között azt, hogy az Új Népfront 178 mandátumával jóval elmarad a többséghez szükséges 289-től, és Castets jelöltjét a többi párt valószínűleg elutasítja.

Eközben Macron saját politikáját és szövetséges kormányát „széles körben elutasították a franciák” – tette hozzá Massoc, és egyetlen párt sem fog szövetséget kötni a szélsőjobboldali Nemzeti Összefogással. Még a baloldali tömörülésen belül is megosztottak a pártok, és néhányan elutasítanak mindenfajta szövetséget a centristákkal – mondta.

Az egyik kimenetel szerint a jobboldali Les Republicains hajlandó lenne „passzív többséget” alkotni a centrummal, de az előbbi úgy tűnik, nem akarja elveszíteni „azt, ami még megmaradt a sajátosságából” – tette hozzá Massoc, és a parlamentben továbbra is nagy lenne az ellenállás.

További kérdéseket vet fel, hogy egy ilyen megosztott parlament hogyan fog megállapodni bármilyen jogszabályról, mivel a 2025-ös költségvetés jóváhagyása küszöbön áll. Macron még 2022-ben is egy különleges alkotmányos jogkörhöz folyamodott, hogy elfogadja a következő évi kiadási törvényt.

Valószínűleg heves vita fog kialakulni arról is, hogy hogyan – vagy kell-e – lépéseket tenni Franciaország hatalmas adóssághalmának kezelésére, és hogy a Macron-féle zászlóshajó politikákat, például a nyugdíjkorhatár emelését vissza lehet-e vagy kell-e vonni.

A francia politikai rendszerben a parlamentnek viszonylag kevés hatalma van, és 2017 és 2022 között az elfogadott szövegek 65%-a a kormány, nem pedig a parlament által javasolt törvény volt – jegyezte meg Massoc.

Piac

A piacok szempontjából a francia CAC 40 index több mint 4,5%-ot esett a július 7-i választások eredménye óta. Elemzők szerint azonban egy megosztott parlament valójában nagyobb stabilitást eredményezhet a részvények és kötvények esetében, mivel valószínűleg megakadályozza egyes pártok populista politikájának végrehajtását.

A politikai pártok a 2027-es elnökválasztási versenyt tartják szem előtt – amelyen Macron nem indulhat -, és nagyon kevesen akarnak majd felelősek lenni az állami kiadások csökkentéséért az államháztartási hiány kezelése érdekében – mondta Renaud Foucart, a Lancaster Egyetem közgazdaságtanának vezető oktatója a CNBC-nek telefonon.