Az előző évszázadunkat sújtó számos pénzügyi recesszió az Európai Unióban is jelentős változásokat idézett elő. A fókuszba – innovatív és célzott eszközök alkalmazásával – a válság bekövetkezésének előreláthatósága és a hatékony megelőzés került. Kétrészes cikkünk első részében számba vesszük, hogy mi történik akkor, ha egy hitelintézet válsághelyzetbe kerül, mely – időrendben egymást követő – szakaszok különülnek el a válságkezelés során. A második részben a válságba került hitelintézet tevékenységi engedélye visszavonásának folyamatát mutatjuk be.

2014-ben létrejött az egységes felügyeleti mechanizmus (Single Supervisory Mechanism – SSM) és átalakították a banki felügyelet jogi kereteit. Az SSM küldetése, hogy az Európai Központi Bank (EKB) az illetékes nemzeti hatóságokkal együtt a biztonságos és szilárd bankrendszer érdekében folytasson bankfelügyeleti tevékenységet. Magyarországon 2013-tól a Magyar Nemzeti Bank (MNB) látja el a pénzügyi szervezetek felügyeletét és a pénzügyi fogyasztóvédelmet. E tevékenysége során prioritásként kezeli az ügyfelek érdekeit, a felügyelt intézmények prudens működésének biztosítását, továbbá a pénzügyi közvetítőrendszer stabilitását. Mindezek érdekében az MNB 2013 óta rendszer- és egyedi hitelintézeti szinten is szigorú szabályok és feladatok bevezetésével erősítette meg mind a hitelintézetek, mind pedig saját válságmegelőzési tevékenységét, valamint a már kialakult válsághelyzet kezelését.

A Magyar Nemzeti Bankról szóló törvény (MNB tv.) szabályozza a jegybank működését, feladatköreit és rögzíti a felügyelete  alá tartozó szervezetek, személyek és tevékenységek körét.

A pénzügyi szektorra irányadó magyar, valamint európai uniós szabályrendszert figyelembe véve a hitelintézeti válsághelyzet megoldásának öt lehetséges szakaszát különíthetjük el. Elsődlegesen az intézmény kezeli a válságot saját helyreállítási terve alapján, vagy annak mentén az MNB szoros kontrollja alatt. A második szakaszban a jegybank intézkedik a válság korai figyelmeztető jelei esetén. A harmadik szakaszban a válság közvetlen kezelése érdekében az MNB beavatkozik a hitelintézet válságkezelési tevékenységébe és célirányos felügyeleti intézkedéseket, kivételes intézkedéseket alkalmaz. A negyedik szakaszban a szanálási eljárás lefolytatásáról dönt a jegybank. Az ötödik szakaszban az MNB – amennyiben már nem állnak rendelkezésre felügyeleti eszközök az intézmény válságból való kivezetésére – visszavonja a hitelintézet tevékenységi engedélyét és elrendeli a végelszámolását vagy kezdeményezi annak felszámolását.

Első szakasz: A hitelintézet intézkedései a válság elkerülése, stabilitásának megőrzése érdekében

A válságkezelés szabályozási rendszere kifejezetten arra törekszik, hogy az intézmény vagy csoport még időben tudja kezelni a kialakulóban lévő, vagy a már bekövetkezett válsághelyzetet, hogy az ne állami pénzügyi támogatással, adófizetői hozzájárulással kerüljön megoldásra. Ennek érdekében elengedhetetlen, hogy az intézmények a pénzügyi helyzetükben bekövetkezett jelentős romlás helyreállítása érdekében intézkedéseket tegyenek, amelynek folyamatát és egyes lehetséges lépéseit rendszeresen aktualizált helyreállítási tervben rögzítik.

A helyreállítási tervet a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló  törvény (Hpt.) alapján minden hitelintézet az általa végzett pénzügyi, kiegészítő pénzügyi szolgáltatási tevékenységekben és az alkalmazott modellben rejlő kockázatok jellegével, nagyságrendjével, összetettségével arányosan készíti el és felkészül egy esetleges válsághelyzet elkerülésére vagy a már kialakult válság kezelésére. A Hpt. alkalmazásához szorosan kapcsolódik még az Európai Parlament és a Tanács 2014/59/EU irányelve is a hitelintézetek és befektetési vállalkozások helyreállítását és szanálását célzó keretrendszer létrehozásáról.

Pénzügyi csoportba nem tartozó önálló hitelintézet esetén egyedi, csoportba tartozó hitelintézet vonatkozásában pedig a csoportirányító hitelintézet vezetésével csoportszintű helyreállítási terv készül, amelynek tartalmát az MNB hagyja jóvá. A helyreállítási terv elsődlegesen tehát a stabil működés fenntartására, kockázati tényezők felmerülése esetén a stabilitás visszaállítására szolgál. Részletesen tartalmaznia kell azokat a kulcsfontosságú elemeket, amelyek az esetleges fizetésképtelenné válás, illetőleg fizetésképtelenség pénzügyi piacokra gyakorolt hatásának elkerülésére szolgálnak.

Ennek keretében a hitelintézetnek többek között meg kell határoznia a kritikus funkciói fenntartásához szükséges feladatokat (például a pénzforgalom biztosítása, az ügyfélszolgálatok folyamatos működtetetése, az üzletmenet-folytonosság megőrzése), a rövid- és hosszútávú fizetőképességgel (likviditás és szolvencia) kapcsolatban tervezett lépéseket, mindezek becsült időkeretét, a végrehajtásukat esetlegesen gátló tényezőket, illetve a tőkekövetelmény megőrzéséhez kapcsolódó szabályokat és lépéseket.

Mindemellett a hitelintézet helyreállítási tervének elemzést is tartalmaznia kell arra vonatkozóan, hogy mikor és milyen kockázati körülmények fennállása esetén igényelhet a jegybanki feladatkörében eljáró MNB-től rendkívüli likviditási segítségnyújtást, amely lehet rendkívüli likviditási hitel forintban vagy devizában (Emergency Liquidity Assistance – ELA); átmeneti halasztás a kötelező tartalék elhelyezésére, vagy forintlikviditás deviza ellenében FX swap ügylet formájában.

Második szakasz: az MNB intézkedései korai figyelmeztető jelek esetén

Az MNB válságkezelési szabályozása alapján a korai beavatkozás szükségességének és mértékének meghatározására korai figyelmeztető jeleket vizsgál, így különösen, ha a hitelintézet adatszolgáltatása jogszabálysértés valószínű bekövetkezését, vagy negatív üzletmenet változásokat, rendellenességeket mutat. Figyelemmel kíséri továbbá, hogy az intézmény tőkehelyzetének, életképességének, kockázatainak felügyeleti monitoringja, értékelése során az intézmény túllépi-e az MNB által meghatározott küszöbértékeket (beavatkozási triggerek).

Korai figyelmeztető jelek vizsgálatára különösen abban az esetben kerül sor, ha a piaci környezetre, a gazdasági és üzleti folyamatokra figyelemmel fennáll a lehetőség, hogy a hitelintézet az elkövetkező tizenkét hónapban nem felel meg a Hpt.-ben és a prudens működésre vonatkozó egyéb jogszabályokban foglalt követelményeknek. Ez esetben az MNB szoros monitoring alá vonhatja az intézményt, ugyanakkor azonnali felügyeleti beavatkozás (felügyeleti intézkedés, kivételes intézkedés) még nem feltétlenül indokolt, tekintettel arra, hogy az MNB az intézményi válsághelyzet megelőzése érdekében jár el.

A korai beavatkozást igénylő esetekben az azt követő helyzetértékelés alapján dönthető el, hogy stabilizálódott-e az intézmény helyzete, és indokolt-e a felügyeleti beavatkozási eszköz meghatározott időpontig történő fenntartása, vagy további intenzív felügyeleti figyelem alkalmazása, illetőleg – a korai válságjelre okot adó körülmény elhárulása esetén – a korai beavatkozás megszüntetése.

Harmadik szakasz: az MNB által irányított válságkezelés

Ha a hitelintézet kötelezettségeinek teljesítése veszélybe kerül, a működési problémáiból eredően fennálló likviditási nehézségeit önerejéből, a szokásos üzletmenete szerint már nem tudja kezelni, a jegybank által közvetlenül irányított válságkezelési lépésekre (intézkedések, kivételes intézkedések, felügyeleti biztos kirendelése)   van szükség. Az MNB ekkor jogszabály által rendelkezésére bocsátott eszközökkel élve – az intézménynél felmerülő kockázatokat mérlegelve, a fokozatosság és az arányosság elve alapján – megkísérli a hitelintézet prudens működésének helyreállítását. Az MNB az intézkedési lehetőségeit – az intézménynél felmerülő kockázatokat mérlegelve – a legenyhébb fokozattól a legsúlyosabbig a fokozatosság és az arányosság elve alapján alkalmazza.

Ilyen válsághelyzetnek minősül különösen, ha a jegybank bármely felügyeleti hatósági eljárás keretében folytatott ellenőrzése (átfogó-, cél-, téma-, utóvizsgálat, rendkívüli célvizsgálat, felügyeleti ellenőrzés) vagy az éves felügyeleti felülvizsgálati és értékelési folyamat (Supervisory Review and Evaluation Process – SREP) keretében folytatott vizsgálatai (a belső tőkemegfelelés vizsgálata, – Internal Capital Adequacy Assessment Process – ICAAP), a likviditás megfelelősége belső értékelési folyamatának vizsgálata,  – Internal Liquidity Adequacy Assessment Process – ILAAP, és az üzleti modell elemzés, – Business Model Analysis – BMA) olyan súlyú megállapításokat tesznek, amelyek alapján lényeges kockázatokat illetően felügyeleti beavatkozás szükséges.

Az MNB emellett a folyamatos felügyelési tevékenység keretében (azaz, ellenőrzési, vizsgálati időszakon kívül is) napi, heti, havi és negyedéves rendszerességgel követi a hitelintézetek működését. Ha olyan információ kerül a birtokába, amely alapján egy adott hitelintézet prudens működését súlyosan sértő vagy az ügyfelek érdekeit jelenős mértékben veszélyeztető jogszabálysértés bekövetkezése valószínűsíthető, az MNB a hitelintézetnél fennálló helyzetet válsághelyzetnek minősítheti.

Ilyen információ lehet többek között a figyelemfelhívó megjegyzéssel ellátott könyvvizsgálói jelentés, vezető tisztségviselői, munkavállalói, illetőleg ügyfélbejelentés beérkezése, továbbá olyan rendkívüli események bekövetkezése, amelyek jelentős prudenciális kockázattal bírnak (jelentős hatású működési kockázatból eredő veszteség, vagy a reputációs kockázati esemény).

Válságjel továbbá különösen a szavatolótőke összegének jelentős csökkenése, az intézmény vállalatirányításával kapcsolatos súlyos hiányosságok, jelentős pénzkiáramlás ideértve a lakossági betétek kivételét elsősorban az intézmény megítélésének vagy hitelminősítésének romlása miatt, és a pénzforgalmi szolgáltatással kapcsolatos rendelkezésre állási incidensek. Krízisjel lehet emellett a nemzetközi gazdasági, pénzügyi, politikai folyamatokban bekövetkező olyan változások, amelyek az intézmény működését hátrányosan befolyásolják vagy veszélyeztetik, valamint társfelügyelettől vagy más piaci szereplőtől beérkező, válsághelyzetre utaló információk.

Az MNB a megállapított válságjeleket haladéktalanul értékeli, illetve a külső forrásból tudomására jutott, válságra utaló információk valóságtartalmáról, súlyosságáról soron kívül meggyőződik.

A következő lépés a válságstáb összehívása. Az MNB elsődlegesen az ügyfelek (mindenekelőtt a betétesek) érdekeit, érintettség esetén a pénzügyi rendszer egészének stabilitását tartja szem előtt, azonnali döntései és intézkedései a problémák behatárolására, továbbterjedésük elkerülésére irányulnak. Szinte minden esetben a legfontosabb teendő a likviditási fizetésképtelenség elkerülése, mégpedig a likviditási helyzetkép teljes körű feltárásával.

 A jegybank áttekinti a válsághelyzetbe jutott hitelintézet ügyfeleinek összetételét, az ügyfélszegmensek megoszlását, valamint az esetleges fertőzésveszély elkerülése érdekében megvizsgálja, hogy a válsághelyzet kihat-e más piaci szereplőkre, szektorokra. Dönt arról is, hogy a válság hatékony kezeléséhez szükséges-e az MNB helyszíni jelenléte (helyszíni ellenőr, helyszíni vizsgáló kirendelése vagy célvizsgálat elrendelése.) A válságot kiváltó okok megszűnése esetén, azaz, ha az intézmény helyzete stabilizálódott és vissza tud térni a normális napi működéshez, az MNB dönt a válságkezelés lezárásáról.

Negyedik szakasz: a hitelintézet szanálása

A szanálás a fizetésképtelen pénzügyi intézmény hatósági kényszerrel megvalósuló szerkezetátalakítása, amelynek célja az  alapvető intézményi funkciók folyamatosságának biztosítása, a pénzügyi stabilitás megőrzése és a hitelintézet egésze vagy részei életképességének helyreállítása. Más szóval, a szanálás a fizetésképtelenség alapján induló (rendes) felszámolási eljárásnak egy olyan alternatívája, amely lehetővé teszi a fizetésképtelenség határához érkezett hitelintézet reorganizációját vagy csak részleges felszámolását.

Amennyiben az MNB a harmadik szakaszban ismertetett válságkezelési eljárása során azt állapítja meg, hogy a hitelintézet helyzete nem stabilizálódott és további felügyeleti eszközökkel sem hárítható el a kialakult válsághelyzet, a Szanálási törvény értelmében dönt az intézmény fizetésképtelenségének megállapításáról. Ezt követően az intézménytől és az MNB-től is független külső értékbecslő bevonásával értékeli a hitelintézet szanálhatóságát vagy annak esetleges akadályait.

A független értékelők névjegyzékét a szanálási hatóságként eljáró jegybank vezeti és honlapján megjelenteti. A szanálási eljárás lebonyolítása során cél a közpénzek védelme, a hitelintézet kritikus funkciói ellátásbeli folytonosságának biztosítása, a pénzügyi közvetítőrendszer stabilitását veszélyeztető hatások elkerülése vagy a kialakult hatások megszüntetése. Fontos emellett a hitelintézetnél elhelyezett OBA által biztosított betétek, illetőleg az ügyfelek pénzeszközeinek és vagyonának védelme, valamint a betétesek és befektetők bizalmának fenntartása a pénzügyi közvetítőrendszer stabilitása érdekében.

Az MNB szanálási hatóságként folytatja le a szanálási eljárást. Az intézmény helyzetét, fizetésképtelenségét minden esetben komplex módon, a rendelkezésére álló összes információt figyelembe véve vizsgálja meg. Ezt követően szanálási akciótervet készít, amely tartalmazza a tervezett intézkedéseket és azok alkalmazásának menetét, valamint a szanálás finanszírozási tervét. A közpénzek felhasználásához a Kormány előzetes jóváhagyása szükséges , ha a szanálás során az állam költségvetési szerepvállalása válna szükségessé.

Az MNB az alábbi feltételek együttes teljesülése esetén rendeli el és indítja meg a szanálási eljárást:  

a) az MNB felügyeleti jogkörében megállapítja, hogy a hitelintézet fizetésképtelen vagy várhatóan fizetésképtelenné válik,

b) a szanálási feladatkörében eljáró MNB megítélése szerint az időzítésre és más releváns körülményekre tekintettel nem valószínűsíthető, hogy a szanálási intézkedéseken kívül bármilyen más, a Szanálási törvényben meghatározott intézkedés észszerű időn belül megakadályozná az intézmény fizetésképtelenné válását, 

c) a szanálási feladatkörében eljáró MNB megítélése szerint a szanálást közérdek indokolja. (Ez azt jelenti, hogy az intézkedés szükséges a szanálási célok közül egy vagy több megvalósításához, azokkal arányos, és az intézmény fizetésképtelenségi eljárás keretében történő megszüntetése révén e szanálási célok nem tudnának legalább a szanálási intézkedés alkalmazásával elérhető mértékben megvalósulni).

A szanálásról és ennek keretében az imént ismertetett szanálási feltételek fennállásának tényéről az MNB Pénzügyi Stabilitási Tanácsa (PST) dönt. A Szanálási törvényben részletezett szanálási eszközök kiválasztása és alkalmazása során fő szabály, hogy a hitelintézet egyetlen hitelezője vagy tulajdonosa sem kerülhet rosszabb helyzetbe ahhoz képest, mint amilyen helyzetbe az intézmény felszámolása esetén került volna.

Amennyiben a szanálásra okot adó körülmények megszűntek és a szanálási célok teljesültek, az MNB a hitelintézet szanálására irányuló eljárást megszünteti. Abban az esetben is megszüntetésre kerül a szanálási eljárás, ha a szanálási célok megvalósulása a szanálástól már nem várható. Ekkor nem marad más lehetőség, mint a tevékenységi engedély visszavonása.

*A szerző a Magyar Nemzeti Bank Pénzpiaci jogérvényesítési főosztályának jogi tanácsadója