Felidézték, hogy az Európai Bizottság 2016-ban alkotta meg az európai ipar digitalizálására irányuló kezdeményezését, amelyhez csatlakozva Magyarország az ipar technológiai fejlődését, digitalizálását támogató stratégiákat alkotott. A hazai stratégiák célul tűzték ki, hogy 2020-ra a GDP arányos K+F ráfordítások 1,8, majd 2030-ra 3 százalékra emelkedjenek. Az ÁSZ elemzése azonban rámutat, hogy ezek a célok nem az elérni kívánt eredményeket, hanem az eredmények eléréséhez felhasználandó források nagyságát határozták meg.

A mérések kapcsán a Digitális Gazdaság és Társadalom Index (DESI) módszertanával kapcsolatban az elemzés rámutat, hogy számításánál problémaként merülhet fel az önértékelésen alapuló eredmények megbízhatósága, továbbá a DESI mérési eredményeit befolyásolhatja az ipar duális szerkezete, az ipari termelés koncentráltsága, illetve elaprózottsága is. Az elemzés hangsúlyos következtetése, hogy az ipar digitalizálását támogató stratégiák és intézkedések eredményes megvalósításához nélkülözhetetlen a reális és mérhető célok meghatározása, a megfelelő indikátorok, valamint az eredményesség nyomon követését biztosító rendszer kialakítása.

Az elemzés bemutatja, hogy a 2016-2021 közötti időszakban eredményes digitális fejlesztési programok, vállalati és kormányzati oktatási együttműködések valósultak meg, illetve Magyarország szélessávú infrastruktúrával való ellátottsága is nőtt. Az elemzők azonban arra is felhívták a figyelmet, hogy a humán tőke tekintetében a magyar lakosság az uniós átlaghoz képest gyenge digitális kompetenciával rendelkezik. Magyarország bruttó hazai termékének közel negyedét az ipar adja, ezért az ipari technológiák fejlődése, a digitalizáció megköveteli a digitális kompetenciák növekedését, a digitális vezetésben és munkavégzésben jártas, szakértelemmel rendelkező szakemberek képzését, foglalkoztatását.