Az orosz-ukrán háború jelentősen felbolygatta az előtte sem túlságosan nyugodt piaci kedélyeket. Éppen hogy csak kilábalt talán a világ nagy része a koronavírus járvány által okozott visszaesésből, már a jegybank szigorításainak árnyával kellett szembenéznie a befektetőknek; ráadásul a háború miatt most lehet, hogy a legrosszabbkor jön a monetáris széljárás változása. Nagyon nem mindegy, hogy ebben a környezetben hogyan alakul a fejlett országok növekedési pályája; nem véletlen van óriási figyelem a háború gazdasági aspektusain. A legrosszabb forgatókönyvekből a legjobbakig igen sok mindent hozhat a tőkepiacok számára az inflációs környezet és az arra adott jegybanki válaszok.
De mi az a stagfláció?
A stagfláció lényegében a stagnálás és az infláció szavak egyvelege, amely a kreatív elnevezés ellenére lényegében a legrosszabb dolog, ami történhet egy adott gazdaság folyamataival. Ilyenkor a gazdaság stagnál (rosszabb esetben még némi recessziót is tapasztalhatunk), az infláció viszont a jegybanki céloknál jóval magasabb. Bár mindkét összetevője önmagában is negatív, az igazán jelentős probléma mégis az, hogy gyakorlatilag nem lehet teljes mértékben ügyesen kezelni.
A makrogazdaságtan alaptörvénye szerint ugyanis a monetáris szigorítás (eszközvásárlások kivezetése, kamatemelés) következtében csökken az inflációs nyomás. Hiszen drágább lesz hitelt felvenni, vonzóbbá válnak a megtakarítások – ezáltal viszont a gazdasági növekedés csökken. Az is alaptörvény viszont, hogy a monetáris lazítás (eszközvásárlási programok indítása, kamatcsökkentés) a gazdaságot serkenti. Hiszen olcsóbb lesz a hitelfelvétel, nem lesz vonzó a megtakarítás – ez viszont beruházást, fogyasztást, s így inflációt generál.
Van rá tehát eszköze a jegybankoknak, hogy küzdjenek az infláció ellen, vagy éppen ösztönözzék a gazdasági növekedést. A kettő együtt azonban igen nehezen megy, vagyis leginkább sehogy; a stagfláció réme tehát valóban rémnek nevezhető, nagyon átgondolt és hiba nélküli jegybanki politikával lehet csak enyhíteni a bajt.
Miért most?
Ha nem is fajul a dolog odáig, hogy a szó tankönyvi értelmében stagflációról beszélhessünk Európában, illetve az Egyesült Államokban, több jel utal arra, hogy a vártnál nehezebb dolga lesz a nagy jegybankoknak. A koronavírus válság kezelését lényegében brutális monetáris lazítással oldották meg, aminek következtében valóban kilábaltak a gazdaságok és jelentős növekedés alakult ki, az infláció viszont elszaladt. Az USA-ban például jó pár évtizede nem látott áremelkedésnek lehetünk tanúi, ami már politikailag is egyre kevésbé lehet vállalható. A megoldás a monetáris szigorítás, amit mind az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed, mind az eurózóna jegybankja, az Európai Központi Bank (EKB) meg is kezdett már az eszközvásárlási programok kivezetésével, előbbi pedig 25 bázispontos kamatemelést is végrehajtott már.
Az orosz-ukrán háború, és a következtében bevezetett szankciók ugyanakkor visszavethetik a kontinens, és több áttétes hatás miatt az USA gazdasági növekedését is. Jóval kisebb tér maradt tehát a központi bankok számára arra, hogy úgy szigorítsanak, hogy közben értelmezhető marad a gazdasági bővülés. Vélhetően ez nem is fog könnyen sikerülni, és ha az orosz-ukrán háború csatazajai mindenki által remélt módon alábbhagynak, akkor ez a dilemma foglalkoztathatja a leginkább a piacokat.
Miért baj ez a piacoknak?
Az, hogy a gazdasági növekedés csökken, nem kell magyarázni, hogy nem tesz jót a piacoknak, hiszen ezáltal az ott szereplő vállalatok pénztermelő képessége is jellemzően visszaesik. A monetáris szigorítás miatt azonban a hitelfelvétel drágulása miatt kevesebb likvid eszköz lehet a piacokon, hasonló hatással jár az eszközvásárlási programok kivezetése is. A kamatok emelkedése ráadásul kevésbé teszi vonzóvá általában a részvényeket a magasabb diszkontlábak miatt, és a kötvények vonzereje nőni fog a kevés kockázatot elviselni hajlandó befektetők és intézmények számára.
Túl sok jóra alapesetben nem számíthatnak a piacok, kérdés azonban az is, hogy ebből az eddigi esések mennyit áraztak be. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy a tőzsdék már sok nehéz helyzeten meglehetősen könnyen túltették magukat, ha a jövő biztatónak ígérkezett – erre jó példa volt a koronavírus járvány alatti szárnyalás. A fokozott figyelem a kockázatokra azonban biztosan szükséges lesz, turbulensebb időszak állhat a piacok előtt.
Címlapkép forrása: Shutterstock
