Hasonlóan érvelt nemrég a Magyar Szegénységellenes Hálózat kutatása alapján készült kiadvány bemutatóján az ismert  Széchenyi-díjas szociológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, Ferge Zsuzsa.  Az ismert tudományos szakember úgy fogalmazott: a közfoglalkoztatás ,,kényelmes” a kormánynak, mert egyszerre fegyelmez, kis összegű ,,segélyt” ad, ,,kordában tartja az embereket”, ezért vált a munkanélküliség megoldásának intézményesült módjává, miközben alig látszanak annak jelei, hogy ezen túlmenően,,valóságos munkahelyeket” próbálnának létrehozni.

A közmunkának nagyok a hagyományai Magyarországon

Jóllehet van némi igazság a megfogalmazásban, tény, hogy a számok, a statisztikai adatok azt igazolják, az elmúlt esztendők közmunka programjai, segítettek a lakosság egy lefelé csúszó, mindinkább a perifériára került részének visszajutnia a foglalkoztatásba. Másként megfogalmazva, ismét bekerülni a társadalom vérkeringésébe, ami legalább lehetőséget jelenthet az egyéni válságok rendezésére.

A közmunka Magyarországon nem új keletű dolog. Mint korábban a Tőzsdefórum is utalt rá, a tizennyolcadik században Mária Terézia idejében a nagy folyószabályozásokra már alkalmazták. Az uralkodó 1767-ben már azt is meghatározta, hogy a jobbágyok mekkora  telek után hány nap ingyenmunkát voltak kötelesek végezni.  1844-ben a magyar reformországgyűlés törvényben szabályozta a folyószabályozásokon az ingyen munkavégzés mértékét. A közmunka a huszadik században leginkább ínségmunkaként, vagy szükségmunkaként ment át a köztudatba. Nem véletlen, hogy mindig a nagy társadalmi megpróbáltatások, háborúk, válságok idején került előtérbe. Nem előzmény nélküli tehát az újabb keletű magyar közmunkaprogram.

A 2008 óta tartó gazdasági világválság Magyarországot sem kímélte. A  munkanélküliségi  ráta két számjegyűvé vált. Az, hogy ismét sikerült tíz százalék alá szorítani a munkanélküliséget, nagy mértékben összefügg a jelenlegi közmunka programokkal. Merthogy a statisztikák szerint az elmúlt egy évben százezer és kétszázezer között mozgott a közfoglalkoztatottak száma. Tavasszal volt ugyan egy megingás, áprilisról májusra száztizenháromezerrel kilencvenkilencezerre csökkent a közfoglalkoztatásban állók létszáma. Nyáron azonban megfordult a tendencia, ismét növekvő pályára állt a közfoglalkoztatás.

II. Kulturális Közfoglalkoztatási Program

A közmunka kiterjesztése az élet számos területére, szintén kedvező fogadtatásra talált. A Nemzeti Művelődési Intézet főigazgatója a nyár derekán jelentette be, hogy ősszel  elindul II. Kulturális Közfoglalkoztatási Program. Az előzmény az NMI szervezésében 2013 novemberében elindított első kulturális közfoglalkoztatási kormányprogram volt, amely négyezer ember részvételével, 2,5 milliárdos kerettel működött. Az akkori program érettségivel rendelkező résztvevői havi bruttó 96.800 forintos munkabérért dolgozhattak az idei esztendő április 30-ig, a program lezárultáig.

A második kulturális közfoglalkoztatási program el is indult szeptemberben. A tapasztalatok kedvezőek. Az NMI tájékoztatása szerint 1.350 településen, 2.290 partnerszervezet bevonásával több mint 4.500 álláskereső számára nyújt teljes munkaidős foglalkoztatást  a program. A munka nélkül lévő, minimum érettségivel rendelkező kulturális területen munkát vállalóknak – a tervek szerint tizenegy hónapra – kínálhat munkalehetőséget a program. A igények miatt nem elképzelhetetlen, hogy ötezernél is többen bekapcsolódhatnak a programba.

Ötmillió munkaképes ember foglalkoztatása a cél

Jóllehet a magyar közmunkaprogramoknak nagy a szerepe a munkanélküliség elleni küzdelemben, hosszabb távon azonban a munkaerő piaci kereslet növekedése hozhat tartós megoldást. Maga a magyar miniszterelnök is úgy fogalmazott a minap a Jüllich Glas Holding Zrt. harminc éves jubileumi ünnepségén: Magyarország elemi érdeke és a természetes életösztön is azt diktálja, hogy a magyar emberek által alapított vállalatok növekedjenek, újabb és újabb beruházásokba kezdjenek, növeljék értéküket és egyre több embernek adjanak munkát.

Ugyanezen a rendezvénye hangzott el az is, hogy a politikai és kormányzati cél kilencszázezer munkahely teremtése. Ezzel elérhető lenne az ötmillió munkaképes magyar ember foglalkoztatása, ami egyben teljes foglalkoztatást is jelentene. Mindez valójában nem más, mint a korábbról ismert egymillió új munkahely teremtésének átfogalmazása.

A kutatók szerint még a sok a nyitott kérdés

A közfoglalkoztatás ezt a problematikát nyilván nem képes megoldani. Sok kutató szerint azonban az is kérdéses, mennyiben segíti visszatérni a megfelelő keresetet jelentő munkához az embereket. A bevezetőben említett kiadvány bemutatójához kapcsolódva – mint a híradások beszámoltak róla – Molnár György, a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpontjának kutatója úgy nyilatkozott: a közfoglalkoztatottak többsége a létminimum alatt él, a gyerekesek szinte kivétel nélkül. Többségük nem tud kétnaponta húst vagy megfelelő meleg ételt enni, körülbelül 50 százalékuk nem tud télen fűteni, sokaknak jelentős rezsitartozásai vannak.