Komoly felhördülést váltott ki, hogy Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter azt találta mondani egy minapi konferencián: a kormány 1700 milliárd forinttal mérsékli a költségvetési kiadásokat a következő években. Tényleg egy újratöltött Bokros-csomagot jelentett be a miniszter?

Ha csak az inflációt követnék

Keveset tudunk a nemzetgazdasági miniszter elképzelésiről, de azt fontos leszögezni, hogy nem csupán az 1700 milliárdos méret fontos, de az intézkedések iránya, vagy ha úgy jobban tetszik, a minőség is döntő lehet – hangsúlyozta Samu János, a Concorde vezető elemzője. Hozzátéve: önmagában a kiadási oldal szűkítésétől nem várhatjuk a gazdaság versenyképességének növekedését.

Észre kell azonban venni – folytatta, hogy vannak olyan területek, ahol az elmúlt években az előirányzatoknál, illetve a szabályokban rögzítettnél jóval többet költött a kormányzat. A nyugdíjkiadások már attól jelentősen csökkennének, ha a kormányzat csupán követné az inflációt, hiszen több egymást követő esztendőben is „túllőtt” a mutatón. De sokat lehetne spórolni a tömegközlekedési vállalatokon és a közigazgatás is nagyon szétaprózódott.

Lenne tere a hozamcsökkenésnek

Végül az is elképzelhető, hogy hiteles gazdaságpolitika hatására a hozamok is lejjebb szállnak, vagyis jelentősen csökkenthetőek lennének a kamatkiadások. Ha a 10 éves magyar állampapírok 4,7 százalékos hozamát összevetjük a hasonló lengyel papír 3 százalék körüli hozamával, akkor azt lehet mondai, hogy legalább másfél százalékos tere van a hozamcsökkenésnek.De ehhez arra van szükség, hogy a piac bízzon a gazdaságpolitika fenntarthatóságában.

A „kampány üzemmód” vége

1700 milliárdos kiadás csökkentés 3 év alatt nagyjából évi 1,5 százaléknak felel meg. Ami azt jelenti, hogy 2-3 százalékos reál GDP növekedés mellett pusztán a kiadások infláció arányos bővítésével is elérhető lenne. Más szóval, úgy is felfoghatjuk Varga Mihály szavait, hogy a nemzetgazdasági miniszter szeretné, ha a gazdaságpolitika az eddigi „kampány üzemmódról” visszatérne a normális kerékvágásba. Amennyiben a költségvetési kiadásokat a gazdasági növekedéshez igazítanák.

Más kérdés, hogy az új 7 éves uniós támogatási ciklus kezdetén a pályáztatások technikai átállása miatt szükségképpen csökken a beáramló pénz, ami visszafogja a beruházásokat, s fékezi a növekedést. Kérdéses tehát, hogy mennyire fenntartható a gazdaság idei fűtöttsége? Ettől sokban függhet, hogy mennyire érezzük majd megszorításnak a költségvetési kiadáscsökkentést.