– Teljesen igazuk van azoknak, akik azt mondják, hogy a magyar szántóföldek és legelők maradjanak magyar tulajdonban – mondja N. Tibor egy észak-alföldi kisváros lakosa, aki a mezőgazdaságból él. A helyszín egy ügyvédi iroda, a találkozó apropója egy szántóföld adásvétele. – Azokkal is egyetértek, akik azt mondják, legyen azé a föld, aki gazdálkodik rajta, aki meg is műveli.

Szomorúan nézték a bevetetlen földeket

– Így van – teszi hozzá U. Zoltán a leendő társtulajdonos. – A rendszerváltás után szomorúan néztük, mint váltogatják a földek a tulajdonosokat. Egy ideig egyetlen dolog nem változott, ott maradtak a gondozatlan, a bevetetlen földek. Az én szüleim földművelésből éltek, állatokat is tartottunk. Gondolhatja, a szívünk vérzett, amikor láttuk a parlagon maradt földeket.

– Itt mifelénk, a Hajdúságban az Alföld a jobbik arcát mutatja, ez a valamivel több mint két és fél hektárnyi föld hatvankét aranykorona értékű. Ismerem a Dél-Alföldet, sok barátom él arrafelé. Összetennék a kezeiket, ha csak fele ennyire jó földeken gazdálkodhatnának. Aki szorgalmas, persze ott is megél, csak hát mást kell csinálniuk. A zöldség- és a gyümölcstermesztésben, abban ők a jók.

Az eladó nagyokat bólogat. Ő egy budapesti cég vezetője. Az efféle mezőgazdálkodási kérdésekhez aligha sikerülhet hozzászólnia. Annak idején a kárpótlás kapcsán jutott a földekhez. A dédszülei éltek a kisvárosban.

– Akkoriban, huszonévesként arra gondoltam, esetleg lehetne kezdeni valamit a földdel – mondja. – A négyes út mellett fekszik, akár benzinkutat, vagy valamiféle szolgáltató egységet lehetett volna építeni rá. – Az évek teltek-múltak. A gondolat nem vált valóssággá. Húsz év telt el. Egyik szomszéd bérbe vette, gazdálkodott a földön, megöregedett. Be kellett látnom, hogy az akkori gondolat mára elavult. Jöttek vevők, s úgy döntöttem túladok a családi örökségen. Szerintem jó kezekbe kerül a föld.

– Egyelőre legeltetünk rajta – veszi át ismét a szót N. Tibor. – Jó lesz a birkáknak, aztán majd meglátjuk. Tudja, mi itt egyfajta együttműködésben dolgozunk. Több mint háromszáz hektáron gazdálkodunk. A fő profil a gabona. Újabban a cukorrépa is. Annak egyébként nagy hagyománya volt a térségünkben. A szomszéd városban ott volt a cukorgyár. Bezárták. De hát mindig lehetnek új utak…

Nem járt rosszul, aki termőföldbe fektetett

Hát igen. Aki annak idején földbe fektetett nem járt rosszul. Az epizódunkban szereplő föld ára két évtized alatt a sokszorosára növekedett.

Ez megfelel egyébként a hivatalos statisztikáknak is. Az FHB 2000 óta ismerteti évente az úgynevezett földárindexét. Egyetlen olyan esztendő sem volt azóta, amikor lefelé mentek volna az árak.

Az idei év kulcsfontosságú a földpiacon. Hatályba lép az új földforgalmi törvény. Fokozatosan léptek, illetve lépnek hatályba az új rendelkezések. Fontos kérdés, hogy uniós állampolgárok is földhöz juthatnak. Egy hektárnál nagyobb földhöz azok juthatnak, akik azt meg is művelik. Itt jogilag az a kérdés, ki számít földművesnek. A törvény szerint az számít földművesnek, akinek mezőgazdasági vagy erdőgazdálkodási szakképesítése van. Előnyt jelent, ha valaki helyben vagy húsz kilométeres körzetben lakik.

A magyar termőföldek értékében és ennek megfelelően az árában nagy a „szórás”. Hajdú-Bihar és Győr-Moson-Sopron megyében kifejezetten jók a földek. Az itteni termőföldek ára a duplája a nógrádi, a hevesi vagy a borsodi földekének.

Magyarországon a földek többsége haszonbérletben van

Magyarországon szakértői becslések szerint a termőföldek mintegy kétmillió ember tulajdonában vannak. Jelentős részben nem ők művelik meg a földeket, hanem haszonbérletbe adják azokat. Az említett jogi szabályozás elsősorban a középbirtokok megerősítését és a nagyobb birtokok korlátozását célozza meg. A birtokmaximumot 1.200 hektárban határozták meg, az állattartó telepek, a vetőmag előállítók és a tagi részvényesi tulajdonú földek esetében ez 1.800 hektár.

A magyar agrárgazdálkodásban változatlanul nagy a szerepe az Európai Unió támogatásának. Az említett FHB tanulmány szerint Magyarország az uniós úgynevezett Közös Agrárpolitika forrásaiból a 2015-2020 időszakban többel, 3,2 százalékkal részesedik, közvetlen kifizetésekre 8,8 milliárd euró, míg vidékfejlesztésre 3,5 milliárd euró jut.

– A földek adásvétele persze lényegesen bonyodalmasabb a korábbiakhoz képest – teszi még hozzá U. Zoltán. – Már régen nem úgy megy a dolog, hogy megegyezünk, egymás kezébe csapunk, kifizetjük, ami jár, azután mindenki megy az útjára. A most aláírt szerződést elvisszük az önkormányzathoz, ott hatvan napra kifüggesztik. Ha valakinek van rá, mondjuk, elővásárlási joga, akkor az ebben az időszakban jelentkezhet.

– Így hát két hónapig biztosan csúszik az idő, mire birtokba vehetjük a most megvásárolt földet. Morgolódhatnánk emiatt. Szerintem azonban itt mifelénk mindenki érti: meglehet bonyodalmasabb a földhöz jutás, de legalább a helyiek kezében marad a tulajdon. Mostanában az is változás, hogy a teljes adásvételi szerződést függesztik ki.

A kérdésre, hogy nem sért-e személyiségi jogokat a számos bizalmas adatot tartalmazó szerződés, az ügyvéd azt mondja: nem. A személyes adatokat ugyanis a kifüggesztés előtt kifestik a szerződésben.

Szigorú a jog, de külföldön is léteznek korlátozások

Az Európai Unió legtöbb országában a termőföld piac lényegében szabadon működik. Sokhelyütt azonban vannak korlátozások. Legtöbb helyen az adózással és az illetékekkel igyekeznek szabályozni, hogy megfelelő tulajdonba kerüljenek a földek, s érvényesüljenek az agrárgazdálkodási érdekek.

A magyar földtörvény szigorúnak számít Európában. Más országokban főleg a birtokok nagyságát korlátozzák, de nem ismeretlen a vásárlás engedélyhez kötése sem. Ilyen rendelkezések vannak érvényben például Svédországban, Finnországban, Hollandiában, Németországban, Franciaországban és Dániában. Svédországban például csak az szerezhet tulajdont, aki a gazdaság területén kíván lakni, Hollandiában pedig megfelelő képzettséggel, illetve teljes munkaidőben kell gazdálkodnia a föld megvásárlójának.

Az adásvételi ügylet lebonyolódott, a szerződött felek elégedettek. Elindulnak a szomszédos önkormányzat irányába. Ott már várja őket az ügyintéző, aki átveszi a szerződést és hatvan napra kifüggeszti. Miközben az ügyvédi irodában tárgyaltak, eleredt az eső.

– Másnak ez a nedves időjárás bosszúság – mondja N. Tibor -, nekünk, akik a földből élünk öröm. A rizikót nem lehet kiiktatni a földművelésből.

– Igaz, igaz – bólint rá a társa. – Májusra mondják ugyan, de hát tudja, a tavaszi eső aranyat ér.