A Hilton legnagyobb részvényese, a Blackstone még 2007-ben, a szállodaipari ciklus csúcsán, jelentős mértékű hitel felvételével vezette ki a tőzsdéről a hotelt,amely most egy nagy felhajtással övezett kibocsátással tér vissza a parkettra.

A tegnap zárult részvénykibocsátás során összesen 117,6 millió darab részvényt adott el a Hilton, darabonként 20 dollárért. A 2,35 milliárd dolláros IPO a szállodaiparban eddig példa nélküli, ráadásul értékét tekintve is az egyik legnagyobbnak számít idén az USA-ban.

Az eladott mennyiségnek nagyjából a fele (64 millió darab), új papírok kibocsátásából, a maradék pedig jelenlegi részvényesek eladásaiból adódik. A cég az új részvények kibocsátásából befolyó 1,28 milliárd dollárt hiteleinek törlesztésére fordítja. A kibocsátás szervezőinek további 16,9 millió darab részvényre van jegyzési joga.

A Blackstone nem ad el, a kibocsátást követően 76 százalékos részesedése lesz a Hiltonban

Az ügyhöz közel álló források szerint tízszeres volt a túljegyzés az eredetileg felkínált 112,8 millió darab részvényre, ezért is emeltek végül a kibocsátott mennyiségen. A 20 dolláros kibocsátási ár a korábban meghatározott 18-21 dolláros sávnak is a felső széléhez esik közelebb.

A kibocsátást követően a Hilton 19,7 milliárd dolláros kapitalizációval bír, ami jóval felülmúlja a szektorban őt követő Starwood és Marriott 13,8, vagy az Accor 10 milliárd dolláros piaci értéké. Elnézve a papírok iránt mutatkozó felfokozott érdeklődést, nem kizárt, hogy az elinduló kereskedésben az árfolyam újabb magasságokba kapaszkodik, ugyanakkor a részvények értékeltségét elnézve nem árt óvatosnak lenni, véli a KBC elemzője.

Mit csinál a Hilton Worldwide?

A szállodákat tulajdonló és üzemeltető, közel százéves múltra visszatekintő Hiltont a világ egyik, ha nem a legismertebb márkája. Annyi kiegészítést érdemes azonban tenni, hogy a most tőzsdére lépő Hilton Worldwide a Hilton mellett más ismert – elsősorban a felső minőségi kategóriában érdekelt – márkaneveket is működtet, mint például a Waldorf Astoria, a Conrad Hotels, vagy mondjuk a DoubleTree.

A Hilton nemcsak a kapitalizációját, hanem az elérhető szobaszámot tekintve is a világ elsőszámú szállodája. Az elmúlt hat évben harmadával növelték szobáik számát, mely így mostanra már eléri a 665 ezer darabos szintet. Ebből azonban „csak” 62,2 ezer van saját tulajdonban (a többi esetben a Hilton kvázi az üzemeltető, de magát az épületegységeket nem tulajdonolja), ezért is lesz majd érdemesebb sokkal inkább az eredménytermelés, mintsem az ingatlanvagyon oldaláról értékelni a részvényeket.

Az elmúlt években lendületes növekedésre volt képes a Hilton, amiben fontos szerepet játszott az erősebb földrajzi diverzifikáltság irányába való elmozdulás. Az Amerikán kívüli, építés alatt álló szobák aránya a 2007-es 15 százalékról mostanra 80 százalékra hízott, így jelenleg már 90 országban vannak jelen. Érdekes az is, hogy a luxus szegmensben Európában és az egyre több vagyonos üzletemberrel bíró Kínában növelték érdemben jelenlétüket.

Nagyon jó a környezet

A válságból való gazdasági kilábalás a turizmus felfutásával és a szállodaipari környezet gyors javulásával járt együtt, vagyis a Hilton a szektortársakkal együtt jelenleg kedvező környezetet élvezhet. Amerikában például a válság óta a szállodai kínálat éves átlagban csupán 0,9 százalékkal emelkedett, miközben a foglalások 4,9 százalékkal nőttek. Ez a kedvező felállás akár még jó ideig fennmaradhat, hiszen a válságot követően részben a hitelszűke miatt limitált mennyiségben indultak el új kapacitásbővítő beruházások.

A Hilton jól meglovagolta a trendeket, hiszen a kihasználtsági ráta emelkedett, ahogy az átlagos szobaárak és az egy szobára jutó bevétel (a RevPAR mutató) is feljebb került. A szektortársak közül a Hiltonéval megegyező a Marriott foglaltsága, annál nagyobb számmal egyedül a Hyatt büszkélkedhet.

A társaság idén már nagyobb bevételt és EBITDA-t termelt, mint a válság előtt, igaz a hatékonyságot nem tudták új csúcsra javítani. Ráadásul a nettó profit tekintetében sem sikerült megközelíteni a 2006-os magasságokat, amiért a jóval magasabb kamatkiadások lehetnek a felelősek. A Hilton ugyanis nagyon magas eladósodottsággal bír, a nettó hitel/EBITDA mutatója 7-es még úgy is, hogy az IPO-ból származó 1,3 milliárd dollárt hitelek törlesztésére fordítják. Ez a versenytársak szintjéhez képest is kimagasló aránynak számít, és fokozottabb óvatosságra ösztönöz az emelkedő hozamkörnyezetben. A jelenség oka, hogy a Blackstone 2007-ben a felívelő ciklus csúcsán jelentős tőkeáttétel mellett vásárolta fel a Hiltont.