Közvetetten a Tunéziát jelenleg vezető iszlamista Ennehda pártot okolják a gyilkosságért, hasonlóan a hat hónapja Chokri Belaid kiemelkedő emberjogi aktivista meggyilkolásához, amit egy fiatal fegyvercsempész követett el, aki az Al Qaida Iszlám Maghreb csoportjához tartozott. Az Ennahda párt valóban nagymértékű felelőssége, hogy egy hatalmon levő radikális párt olyan környezetet teremtett, amelyben a növekvő fundamentalista erőszak a baloldali, liberális és világi aktivisták életét is fenyegeti. A nyugati média visszafogott, ártalmatlan hangú pártnak állítja be az Ennahdát, pedig ők már az alkotmány megváltoztatására törekszenek – amely módosítást többek között Brahmi is ellenezte – mert le akarják fektetni egy elnyomó jellegű iszlám állam alapjait.
Az elűzött iszlamista egyiptomi vezetőt, Mohamed Murszit támogató nagygyűlésen, Sahbi Atig, az Ennahda alkotmányozó nemzetgyűlési frakciójának vezetője fenyegetett: „Mindannyian, akik legyilkolják Tunéziában vagy Egyiptomban a nép akaratát, arra számíthatnak, hogy a tunéziai utcák jogosultak lesznek arra, hogy akár a vérüket ontsák.” Az elemzők érthető módon ezeket a megjegyzéseket Brahmi halálához kapcsolták, aki kifejezetten üdvözölte a levitézlett Murszi megbuktatását és az egyiptomiak visszatérését a szabadság és Gamal Abdel Nasser által kijelölt irányba.
Amióta Franciaországtól 1956 – ban végleg elszakadt Tunézia, a régió legprogresszívebb törvényeit hozta meg a nők és a családok védelmében. Sokan attól tartanak, hogy az Ennahda párt éppen ezeket a törvényeket akarja módosítani. Amel Grami, a Manouba Egyetem intellektuális történésze szerint (irodáját a múlt évben salafita aktivisták ostromolták, akik ellenezték a nők egyenjogúsítását és a világi oktatást) az Arab Tavasz „egy férfi identitás válságot is okozott”, amely extrém pozíciókra juttatta fel az iszlamista pártokat.
Tunéziában a fundamentalisták arra szólították fel a 12 évet betöltött lányokat, hogy olyan csadort viseljenek, amelyből csak a szemük látszik. Az Ennahda párt felszólított a média és az értelmiség megtisztítására, míg a női képviselőik a tömegközlekedés szegregációját követelik nemek szerint. Néhány szalafita már a női nemi szervek megcsonkításának betiltásának eltörlését követeli, bár ez a gyakorlat Tunéziára korábban sem volt jellemző.
Sok tunéziai Brahmi példája alapján fél felszólalni a demokrácia mellett. A déli Sfax város Popular Front Koaliciója (hozzájuk tartozott Brahmi is) szerint a teljes baloldal fizikai veszélybe került. „Nagyon ébernek kell lennünk”- jelezte Sana Ben Achour, jogi professzor, nők jogaiért harcoló aktivista.
A szomszédos Algériában 1991-ben tört ki ilyen vérontás a radikális iszlám térnyerése idején. Ezután egy teljes „sötét évtized” következett, különlegesen kegyetlen erőszakkal.
A fundamentalizmus ellenes erők nem szeretnének Algéria nyomába lépni, ezért megpróbálják egyesíteni erőiket, de olyan nemzetközi támogatásra van szükségük, amit Algéria világi demokratái sohasem kaptak meg. Ilyen támogatás valójában nem valószínű, mivel az USA és Nyugat – Európa Szíriára és Egyiptomra koncentrál,és igyekeznek szemet hunyni az iszlám túlkapások előtt.
Mourad Sakli, a Karthágói Nemzetközi Fesztivál igazgatója szerint Brahmi megölése csak megerősíthette elkötelezettségét kulturális és közéleti jogaik megőrzése érdekében, a jogát, hogy egyéni véleménye legyen, és szabadon gondolkodjon. „ Részt vettem”- mondta – „az idei fesztiválon július 20-án az amfiteátrumban, tele volt fiatalokkal és családokkal – sok lány miniszoknyában, mások csadorban – újongva reggelig együtt énekelték Cheb Khaled algériai énekessel arabul, franciául és egy kicsit berberül: „ we will love, and we will dance. C’est la vie.”
