A Harvard- Smithonian Center of Astrphysics (CfA) kar tagjai arra az eredményre jutottak, hogy a Föld aranykészletét két neutroncsillag összeütközése okozta. Ennek az ütközésnek utóhatásaként találhatunk aranyat a Földön –írta a Harvard csillagász professzora, Edo Berger jelentésében, két társszerzőjével együtt.

Szerintük a felfedezés jelentősége megoldja a mintegy 30 éves vitát arról, hogy hol és miképpen alakult ki az arany és a többi, a periódusos tábla legnehezebb elemei.

„Az egyik feltételezés az, hogy a szupernóva robbanások miatt jöttek létre ezek az elemek, mivel már korábbról tudjuk, hogy ezek más elemeket, mint a szén, a nitrogén, az oxigén, a vas és nikkel hoztak létre” – mondta Berger professzor.  „A másik elmélet az, hogy a neutroncsillagok összeütközése hozta létre, és nem volt igazán egyértelmű információ adat, amely alapján eldönthettük volna, melyik elmélet a helyes.”

„Bár a tudósok évek óta vitát folytatnak a témában, az intézményének adatai azt valószínűsítik, hogy a legtöbb, – talán az összes –,  arany a világegyetemben  neutron csillagok összeütközéséből származik.

A professzor közben arra is figyelmeztet, hogy nincs olyan átfogó elmélet, amely a periódusos táblázat összes elemének létrejöttére kielégítő magyarázattal szolgálna. Saját magyarázatuk lényege, hogy az arany, platina, urán és hasonló nehéz elemek létrejöttét a neutroncsillagok ütközése okozta, míg a könnyebb elemek, mint a szén, a nitrogén, az oxigén és a vas a szupernóva robbanások során keletkeztek, így úgy tűnik, mintha két külön mechanizmus hozta volna  létre a periódusos rendszer elemeit.

Munkatársaival ezt a következtetést egy 3,9 millió fényév távolságra levő rövid gamma sugár kitörésekből állapították meg a múlt hónapban.

Sajtóanyaguk szerint a gamma sugarak rövid és hosszú változatban jelentek meg a felvillanás hosszától függően (a NASA Swift műholdja június 3-án két tized másodperces felvillanást rögzített.)  Bár a gamma-sugarak gyorsan eltűntek, azonosítani tudták az infravörös fény által dominált lassan halványuló felvillanását.  A fényerő és a viselkedés nem egyezik tipikusan a „lemenő nap utolsó sugaraival”, amely akkor keletkezik, amikor a nagy sebességű részecskék csapódnak a környezetbe. Ehelyett, a fény úgy viselkedett, mintha különleges radioaktív elemekből eredt volna. A neutron–gazdag anyag kisugárzását neutroncsillagok ütközése okozta olyan elemek létrejöttével, amelyek radioaktív bomlás során keletkeznek, és fényük jellemzően infravörös – pontosan az, amit elméletileg vártak.

Ebből vonta le a tudóscsapat, hogy a világegyetem aranykészlete gamma sugár kitörések során jöhetett létre. Tovább vizsgálják az eredményeket, amelyeket mind a tudományos mind a széles közvélemény felé kommunikálnak.

Az arany imádóinak kiemelhetjük, hogy az esetleges galaktikus túlkínálat semmiben sem változtatja a földi aranykínálatot.

Neutroncsillag összeütközés valószínűsége a Tejútrendszerben egyszer történik százezer évenként. Az anyag, ami ekkor keletkezik, valószínűleg új csillagokat és bolygókat hoz létre, sohasem lesz elérhető számunkra. A professzor véleménye szerint a naprendszer aranymennyisége teljes mértékben behatárolt.

Hasonlókat mondhatunk a Földbe fúródó meteoritokról. Ezek nagyjából ugyanolyan arányban tartalmaznak aranyat, mint a Föld egésze, tehát egyáltalán nem sűrűbb bennük az arany előfordulása, mint a Földön. Ez igen csekély mennyiséget jelentene egy akár százméteres meteoritnál is, csupán minimálisan növelheti a Föld aranykészletét.

A neutroncsillag ütközéseknek a földi életre semmilyen kihatása nincs az elképzelhetetlen távolság miatt.

Marad tehát a Föld aranykészlete. Ebből kell gazdálkodnunk. Jelenleg úgy, hogy egy – három gramm aranyat tudnak kitermelni egy tonna kőzet feldolgozásával.