Bartók János, a MetLife vezérigazgatójának tapasztalata szerint, bár a magyarok többsége már nem bízik a szociális háló védelmében, a kritikus betegségek nagy költségigényű kezelésére, és a betegség miatt hosszabb időre kieső rendszeres jövedelem pótlására aggasztóan kevesen készülnek fel.
Európa lakosságának elöregedése, az egészségtelen életmód, és az egészségre ártalmas környezeti hatások már a következő másfél évtizedben egy sor krónikus betegség tömeges elterjedését vetítik előre, így az orvosi ellátás költségei az egészségügyi források túlnyomó részét elemésztik. A Világbank előrejelzése szerint Európában mind a gyógyításra, mind az orvosi technológia fejlesztésére fordítandó költségek a következő években emelkednek majd – a 2000-es átlagról, a GDP 8 százalékáról ez 2030-ra 14 százalékára nő –, miközben a rendelkezésre álló pénzügyi források szűkülnek. A nemzetközi szakértők többsége egyetért abban, hogy az egyre nagyobb technológia-igényű, egyben költségesebb gyógyítással az adókból és járulékokból fenntartott rendszerek már nem lesznek képesek lépést tartani, miközben az emberek igénye az egyre fejlettebb egészségügyi ellátásra folyamatosan növekszik.
„Világosan látszik, hogy működőképes és fenntartható egészségügyi rendszereket ott lehet kialakítani, ahol a működést és a finanszírozást minél előbb a lehető leghatékonyabbá teszik” – vonta le a tanulságot Bartók János, a MetLife Biztosító vezérigazgatója. – „Az európai országokban a sürgősségi ellátás zavartalansága érdekében csökkentették a költségvetést, jellemzően a népegészségügy és a betegségeket megelőző programok terén. Az elmúlt hónapokban nálunk is történtek hatékonyságnövelő törekvések, például az adórendszer részeként, illetve a táppénz új, szigorúbb, június 1-től érvényes szabályozásának keretében.”
Ez viszont az egyén szempontjából azt jelenti, hogy ha kritikus betegség vagy rokkantság következtében egy-két évre munkaképtelenné válik, a táppénz kieső jövedelmének töredékét tudja csak pótolni, így hitelét, számláit, mindennapi kiadásait nem fogja tudni fedezni. Ezekre a helyzetekre csak privát megoldásokkal lehet felkészülni: egy jelentős megtakarítás, amelynek kamatjövedelméből hosszabb távon is élhet, vagy egy biztosítás, amely kritikus betegség vagy rokkantság esetén egy nagyobb összeget, vagy hosszabb időn keresztül egy átlagos jövedelemnek megfelelő havi járadékot képes biztosítani.
Makroszinten, a kritikus népbetegségek minőségi kezelése, ráadásul, a jövőben nemcsak Magyarországon, de a kontinens minden országában szinte megoldhatatlan kihívás elé állítja az országokat. A fő halálokok listáját Európában a szívbetegségek, a daganatos megbetegedések, illetve egyes krónikus betegségek, és közvetve a diabétesz vezetik. Ezen betegségek kezelése még az orvostechnikai fejlesztések költségeit figyelmen kívül hagyva is a nagy költségigényű ellátások közé tartozik, miközben a „kórkép” Közép-Európában, illetve Magyarországon súlyosabb az európai átlagnál.
„Két tényezőről, ami ezt a látszólag reménytelen helyzetet mind az egyén, mind a gazdaság szempontjából enyhítheti, a legtöbben hajlamosak megfeledkezni. Az egyik az, hogy a három kiemelt betegségcsoportból az összes halálozás 36 százalékáért felelős szívbetegségek és a cukorbetegség életmódváltással számos esetben megelőzhetők, a halálozások 28 százalékáért okolható rák kockázati tényezői enyhíthetők. Másrészt, az ellátás színvonala és az életminőség, különösen súlyos betegségek esetén, döntő hatással lehet a betegek felépülésének esélyeire és mindennapi életére” – világít rá Bartók János. – „Ehhez azonban az egyén is kell; az állami egészségügy kereteibe a világon sehol nem fér bele egyszerre a prevenció, az alapellátás, az extra költségekkel járó, mindenre kiterjedő kezelés, a betegek életminőségének folyamatos javítása és a korábbi életszínvonalat fenntartó táppénz-folyósítás.”
A szabályozás mai iránya az egészségügyben a kiadások mérséklése; ez első lépésként a korábbinál átfogóbb és egységesebb nyilvántartásokat, valamint szorosabb kontrollt igényel, amit a jövőben is fenn kell tudni tartani. Pozitív fejlemény viszont a biztosítások adózásának 2013-as változása, mely komoly ösztönzőt jelent a munkaadóknak, hogy dolgozóik közül a kötelező biztosítások mellett választható juttatásként is egyre többen juthassanak további kockázati, illetve akár teljes életbiztosítási megoldásokhoz.
„A MetLife saját, korábbi felmérése szerint a magyarok többsége nem bízik abban, hogy a szociális háló a jövőben kellő védelmet nyújt majd – a megkérdezettek mindössze 34 százaléka bízik az egészségügyi rendszerben, 31 százaléka pedig a szociális rendszerben –, ezért egyre többen nyitottak az öngondoskodásra” – emelte ki a MetLife vezérigazgatója. – „És bár saját bevallás alapján egyelőre kevesen tesznek konkrét lépéseket jövőjük biztosítására, de az alapvető igény már megvan, így ez a helyzet rövid időn belül is megváltozhat, ha erre munkaadójuk – melyben a megkérdezettek 76 százaléka megbízik – kínál nekik testreszabott lehetőséget.”
