Emiatt a CIG sikeresnek mondható tőkeemelése sem ad okot túlzott derűlátásra – pedig a papír, legalábbis látszólag, olcsó.  Más helyzetben akár bizakodásra is okot adhatna, hogy 1,4 milliárd forint értékben gyűlt össze forrás a CIG kamatozó részvényeinek kibocsátása kapcsán. Bár az összeg valamivel alacsonyabb a tervezett 1,5 milliárd forintnál. És hol van már az idén tavasszal emlegetett, reménybeli 4 milliárd forint? A lényeg mégis az, hogy a kamatozó részvényeket forintban és euróban bocsátotta ki a társaság, melyek értelemszerűen a kamatfizetés mértékében is különböznek. A tervek szerint egyébként 5 év elteltével lehet majd ezeket törzsrészvényre váltani.

A tőkeemelés megítéléséről szólva, Kuti Ákos, az Equilor vezető elemzője, úgy vélekedett: ez az összeg arra utalhat, hogy nem is olyan akut kérdés a tőkebevonás a CIG részéről. Szerinte a plusz forrás döntően a unit-linked biztosítások miatt szükséges, ami egy érettebb fázisban lévő biztosító esetében már nem is olyan fontos momentum. Mint mondta, a CIG megítélését összességében javítja a plusz forrás; ráadásul, ha az MFB-től is érkezik egy újabb hitelkeret, akkor ismét a terjeszkedési kérdések kerülnek majd napirendre.

Emlékezetes a CIG 2010 őszi tőzsdére lépését kísérő borúlátás. Bár voltak olyan hangok, hogy a biztosító jól fekszik a kormánynál, s ez úgymond, segítheti a működést. Ám aki jobban odafigyelt 2010 nyarán, láthatta, hogy a bankadóról szóló törvényjavaslathoz hiába volt szinte a végszavazásig oda pántlikázva a lex Járai, végül mégis elbukott a 2007 után piacra lépő biztosítóknak járó adókedvezmény, s vele a CIG 400 millió forintos tehercsökkentése.

Furcsállották az elemzők a 938 forintos jegyzési árat is, különösen, hogy a biztosító ügyfelei 770 forintért jegyezhettek, arról már nem is szólva, hogy alig pár hónappal korábban zárt körben 480 forintért lehetett részvényhez jutni. Gyanús volt a dinamika, hiszen egy ügynökhálózat nélküli biztosító középtávon nem árazhatott ilyen növekedést. A partner Brokernet ugyan mindent megtett a bevezetés sikeréért, boldog-boldogtalant befűztek az sztoriba.

A piac azonban nem kegyelmezett a kispapírnak, s előbb az ügyfélkedvezményt árazta ki, majd a bennfentes diszkontot, később pedig már minden lehetséges növekedési kockázatot, így sikerült a kurzusnak 300 alá buknia az idei nyárra. Most éppen a 250 forint környékén tanyázik a kurzus.

Ezen az áron akár ígéretes is lehet. Pláne, a tőkeemelés után, amit a piaci pletykák szerint döntően a régi tulajdonosok dobtak össze, ami végső soron jó hír, legalább ők bíznak a befektetésük megtérülésében.

A szektor számai azonban óvatosságra intenek. Az idei negyedévekben ugyanis csak halódnak az életbiztosítások, döntően az általuk nyújtott védelmet a befektetési alapokkal történő megtakarítások előnyeivel ötvöző unit-linked konstrukciók térvesztése miatt. A tavalyi végtörlesztési hajrában senki sem gondolt arra, hogy a hitelek törlesztése ennyire elszipkázza a biztosítások elől a megtakarításokat. De ez történt. A végtörlesztés még a párnacihákból is kirázta a pénzt.

Hiába olcsó tehát a CIG, megalapozott növekedést, újra felpörgő dinamikát csak új termékek bevezetése és/vagy a regionális terjeszkedés hozhat. Addig sem kell, persze, temetni a papírt, ugyanis a már korábban megkötött unit-linked biztosítások érett korba lépése a következő negyedévekben derűsebbé teheti a jövőképet.