A választás izgalmát az is adja, hogy sosem egyértelmű az amerikai elnökválasztás: a választási rendszer, és a kvázi kétpártrendszer miatt sosem lehet teljes biztonságban megtippelni a győztest. (Európában ez sokkal könnyebb, ha végig gondoljuk, bár ott is sokszor hibáznak nagyot a közvélemény-kutatók, gondoljunk csak a Brexit esetére).

Elektori rendszer

Érdemes áttekinteni, (és november első keddjéig megjegyezni) hogy hogyan is működik az amerikai elnökválasztás nagy vonalakban, és hogy a mostani elnökválasztásnak mik lehetnek a konklúziói. Rögtön fontos megjegyezni, hogy a választások lebonyolítására is jellemző az amerikaiak jogi értelemben vett hagyománytisztelete: van egy külső szemmel meglehetősen igazságtalan választási rendszerük, amihez azonban nem nyúlnak, és belföldön senki nem is nagyon vonja kétségbe a rendszert.

Az USA-ban úgynevezett elektori rendszer működik. Ahogy a lenti képen látható, meghatározták, hogy melyik állam mennyi elektort küld az elektori kollégiumba, ahol végül megszavazzák az elnököt. Az, hogy egy állam mennyi elektort ér, nagyjából népességarányos, és időnként ennek megfelelően kismértékben változik is.  Összesen 538 elektor van, 270 elektor megszerzése kell tehát a győzelemhez.

Ha az egyik államban például Trump több szavazatot kap, mint Biden, akár egyetlen darabbal is, akkor az övé az összes elektor. És itt már rá is jöhetünk, hogy hol a trükk: hiába nyeri meg az egyik jelölt nagy többséggel az államait, ha a másik jelölt kis különbséggel nyeri a többit és több elektort gyűjt, akkor előfordulhat, hogy az nyer, akire összességében kevesebben szavaztak! Ez meg is történt már nem is egyszer, legutóbb éppen 2016-ban, amikor Hillary Clinton demokrata elnökjelölt majdnem 3 millió szavazattal többet gyűjtött be, mint a jelenlegi republikánus elnök, mégis alulmaradt a Fehér Házért folytatott küzdelemben. Nem is kicsit: Trump 304 elektort gyűjtött, míg Clinton csupán 227-et. Látható ebből a meglehetősen közeli példából, hogy mennyire torzít az Egyesült Államok választási rendszere. Épp ebből adódik, hogy hiába látjuk most a közvélemény-kutatásokban, hogy néhol Joe Biden akár 10 százalékponttal is vezet Trump előtt, ez még nem garancia semmire. Érdemes jól figyelni: szinte biztos, hogy Biden több szavazatot gyűjt, mint Trump, ennek ellenére nagy kérdés az elnökválasztások kimenetele.

Álmok és államok

Vannak nagyon erősen demokrata, és nagyon erősen republikánus államok, ahol gyakorlatilag kampányolni sem nagyon éri meg, mert hosszú évtizedek óta bebetonozott erőviszonyok a jellemzőek. A 2012-es elnökválasztás térképe lehet a leginkább alkalmas a közelmúltból arra, hogy a hagyományos erőviszonyokat felmérhessük. (A 2016-os elnökválasztás kicsit kivétel, Trump több, hagyományosan demokrata államot is elhódított).

Látható, hogy akkor a demokrata elnök, Barack Obama küzdött az újrázásért és nyert ellenfele, Mitt Romney ellen. Jól kivehető, hogy a hagyományosan demokrata államok a keleti és nyugati part fejlett államait, a sűrűen lakott, ámde jellemzően kisebb államok. Ezzel ellentétben az USA középső, nagyobb területű, ritkábban lakott, jövedelmileg szegényebbnek mondható állami inkább a republikánusok felé húznak. Ezt le lehetne egyszerűsíteni klasszikus város-vidék különbségre, de azért ennél többről van szó.

Csataterek

Kiemelt fontosságúak az úgynevezett csatatér államok, ahol igazából eldől az elnökválasztás.

A fivethirtyeight.com összesítése jól mutatja, hogy jelenleg (és úgy általában is) melyek ezek. A legjelentősebbek közülük (zárójelben az állam által adott elektorok számát jelöltük): Ohio (18), Florida (29), Észak-Karolina (15), Arizona (11) Georgia (16) és  Wisconsin (10). Aki a hagyományosan behúzott államok mellé ezeket is megszerzi többségében, lényegében megnyerte az amerikai elnökválasztást.

Esélyek

Ahogy a csatatérállamokat bemutatni kívánó ábrán is látszik, Bidennek jelentős előnye van államokra lebontva is, nem csupán országosan. A fivethirtyeight.com nevű oldal számolásai szerint 84 % esély van rá, hogy Joe Biden lesz az Egyesült Államok következő elnöke. A legnagyobb közvélemény-kutatók szerint is majdnem az összes csatatérállamot elhódíthatja Obama volt alelnöke, sőt, olyan államok is sikerülhetnek, mint a korábban teljesen egyértelműen republikánus fellegvár Texas. Ha utóbbit Trump elveszítené, azzal még 38 elektort bukna, ami már biztosság tenné a regnáló elnök vereségét.

Fontos megjegyezni két tényt azonban: egyrészt 2016 óta tudjuk, hogy a nem feltétlenül a közvéleménykutatásokra kell hagyatkozni, ha meg akarjuk tippelni az eredményt: Clinton is szinten minden felmérés szerint meg kellett volna, hogy nyerje a választásokat. Kiemeljük azonban, hogy 4 évvel ezelőtt Clintonnak nem volt ekkora előnye a kutatásokban, mint most Bidennek van. Mindenesetre az biztos, hogy igen nehéz megjósolni az eredményt, de legyen az bármi, jobb tisztában lenni a választási rendszerrel; enélkül ugyanis esélytelenül indulunk az amerikai politika szemlélésére.