A magyar olajmulti árfolyama régóta lejtőn van, bár nem intenzív esés jellemzi a részvény jegyzésének alakulását, de folyamatos, lassú leértékelődésről beszélhetünk. A kisebb felpattanásokat gyakorlatilag mindig új aljra történő esés követi, a második legnagyobb piaci kapitalizációjú blue chip már lassan csak a harmadik lesz a Richter mögött, ha a tendenciák folytatódnak.

Az esésért már nem teljesen lehet a romló iparági környezetet okolni, hiszen az olajár is stabilizálódott, ha nem is a tavalyi szinten, illetve a finomítói marzsok sem mutatnak egyelőre további jelentős zuhanást. Kétségkívül negatív a trend az egész olajszektor számára (ahogy ma Hernádi Zsolt, a vállalat elnök-vezérigazgatója fogalmazott a Közgazdász vándorgyűlésen is), a Mol szenvedése azonban kiemelkedő.

Ahogy a napos grafikonon látszik, tényleg folyamatos és kiegyensúlyozott esésről beszélhetünk, emiatt nem is tud kialakulni indikátorok szerinti túladottság. A napos RSI 30 közelében tartózkodik, felette kellene maradni a fordulathoz; a ROC indikátor azonban mintha fordulatot is jelezne már, de ahogy látható, az MACD nagyon messze van még attól, hogy vételi jelzést adjon a kereskedőknek. Ezen a szinten a napos Bollinger-szalag tartásában bízhatnak jobban az olajcég részvényesei, azonban technikai szemmel nézve nagyon magától értetődő lenne már az 1500 forintos márciusi mélypont újbóli tesztelése. Az az alá történő beesés azonban már eddig nem várt forgatókönyvek elővételét jelentené a Mol számára.

Fundamentális szempontból egy erős harmadik negyedéves gyorsjelentés lenne talán képes megállítani a hónapok óta tartó negatív trendet. Ehhez azonban az is kell, hogy a koronavírus-válság ne okozzon további lezárásokat. Mindenesetre ha békeidőben lennénk, akkor közel 10 %-os osztalékhozammal vásárolhatnánk a Mol részvényeiből, ami jól mutatja, hogy mekkorát fordult a világ a legnagyobb hazai ipari céggel.