Akárhonnan nézzük, az ember hangulata vagy hangulatérzékelése nem igazán halad racionális utakon. Sokszor a legnehezebb helyzetben lévő emberek a legboldogabbak, az objektívebben nézve jó körülményeknek örvendők pedig nem örvendenek néha. Egyébként talán nincs ez így rosszul, hiszen a jó körülmények vagy a boldogság nem egy objektív dolog. Ráadásul így esélyünk van arra, hogy egy objektívebben nézve igen rossz helyzetet jól fogjunk fel.

Bár még tél van, az idei február eddig nagyon kedvezően alakult az időjárás szempontjából. Talán még melegrekord is dőlt meg az országban, de az teljesen biztos, hogy a sapka-sál helyett egy pulóverben is átvészelhető a szabad levegőn tartózkodás. Nagyon más így bemenni dolgozni, vagy egyáltalán bármit csinálni, ha napsütésben tesszük hideg, nyirkos idő helyett. (Persze nem megbántva az esőt szerető emberek szűk csoportjának érzelmeit).

Pedig azért, az, hogy milyen az időjárás, nagy szélsőségeket eltekintve egyébként nem számít semmit. De tényleg semmit. Szomorúnak lenni azért, mert esik az eső, vagy mert köd van, egészen magas szinteken irreális. Ráadásul ezzel vitatkozni sem nagyon lehet, ez talán teljesen objektíven tehető kijelentés. De ennyi erővel az is biztosan állítható, hogy a napsütésnek sem érdemes önmagában örülni, hiszen ez sem jelent a világon semmit.

Viszont, mivel tudatosak lehetünk, és igyekezhetünk változtatni a káros berögződéseken, meggyőzhetjük magunkat kitartó munkával, hogy az eső miatt nem éri meg szomorúnak lenni. A szél miatt sem! De legyünk nagyvonalúak az önfejlesztésben, és semmiképp sem korlátozzuk magunkat abban, hogy örülhetünk-e a napsütésnek.

Persze az időjárás csak egy apró példa arra az irracionális halmazra, amitől függhet a napi jókedvünk, érdemtelenül. De ha megtehetjük, akkor ezeket érdemes eltüntetni – és ha már úgysem könnyű az élet, annyi luxus csak belefér, hogy csak a rossz irracionális tényezőket szűrjük ki.