A nyugdíjas évek tervezése alapvetően arra az elképzelésre épít, hogy az ember igyekszik annyi pénzt összegyűjteni, hogy idős korában is megfelelő mennyiségben tudjon javakat és szolgáltatásokat vásárolni – miután már nem dolgozik. Ráadásul számos országban komoly hagyománya van annak, hogy a nyugdíjas éveket igen jelentős költekezés kíséri. A felfogás ugyanis az, hogy ebben az életszakaszban végre megvásárolható a régen vágyott autó, egy új otthon, vagy akár itt az ideje a jól megérdemelt utazgatásnak – vagyis mindennek, amit a korábbi évtizedek munkával eltöltött évei alatt sokan nem engedhettek meg maguknak.

Tulajdon nélkül?

Mindazonáltal – teszi fel a kérdést Joseph Coughlin, az MIT professzora a MarketWatch-on – mi lenne, ha mindehhez úgy is hozzá lehetne férni, hogy közben nem kell tulajdonolni a tárgyakat, amelyeket az ember kiélvez?

Ez az elképzelés volna az alapja az úgynevezett megosztáson alapuló vagy közös gazdaságnak (sharing economy). Az elsőre meglepőnek hangzó modellre pedig a legjobb bizonyíték maga az internet, melynek használatakor úgy vehet igénybe bárki különböző szolgáltatásokat, hogy lényegében nem „birtokolja” azokat.

Bárki elképzelhet egy világot, amelyben a nyugdíjas éveket nem a tulajdonlás határozza meg, hanem a bérlés. A bérelt otthon igencsak vonzó lehetőség azoknak, akik úgy szeretnének új lakásba költözni, hogy erre nem fordítanának hatalmas tőkét – főleg ha idősekről van szó. A Harvard Egyetem kutatása kimutatta, hogy az 55 és 64 év közötti amerikaiak immár 80 százaléka választaná szívesebben a bérlést, mint a birtoklást, szemben a 2002 és 2012 között mért 50 százaléknál.

Már vannak példák

Ha valaki azt gondolná, hogy ez az elképzelés csupán egy társadalmi és gazdasági utópia, amelynek jelenleg semmilyen alapja nincs, az súlyosan téved. Már napjainkban is vállalatok tömkelege nyújt olyan szolgáltatást, amely a megosztáson alapuló gazdaság irányába mutat.

Ha valaki például azzal szeretné megjutalmazni magát, hogy új autót vásárol, komoly járulékos költségekkel is számolnia kell a biztosítástól kezdve a fenntartáson át a városi parkolásig. Ezzel szemben a ZipCar vagy a Uber lehetővé teszi a felhasználóknak, hogy szükség esetén autót vagy csak egy fuvart vegyenek igénybe, amikor éppen szükségük van rá.

Hasonló a helyzet az utazással. Egy kemény, munkával töltött év vagy sok-sok évtized után, a jól megérdemelt pihenés nem csak a méregdrága szállodákban elképzelhető. Az Airbnb.com például egy olyan magánszemélyeket tömörítő hálózat, amely világszerte közel 200 ezer szobát és ingatlant kínál azoknak, akik autentikus és megfizethető szállást keresnek.

Mindemellett a megosztáson alapuló gazdaság az apró dolog birtoklásának kérdését is megváltoztatja. Példának okáért, ha zenét szeretnénk hallgatni, nem szükséges magunkénak tudni egy digitális fájlt – vagy CD-t –, mindössze olyan online szolgáltatásokhoz kell fordulnunk, mint a Spotify vagy a Pandora. Ezen oldalakon ugyanis egy felhő alapú rendszerben bárki gond nélkül hozzáférhet a számokhoz anélkül, hogy birtokolná azokat. Talán kevésbé köztudott, hogy a zenéken túl a ruhákat sem kell feltétlenül megvásárolni, a RenttheRunway.com ugyanis különböző tervezők által megálmodott ruhákat kínál bérlésre. Ugyanígy be vannak csatornázva a rendszerbe a lakások karbantartási munkálatai is, amelyek komoly feladatot és kihívást jelenthetnek a fiataloknak és időseknek egyaránt. A Taskrabbit.com azonban lehetővé teszi, hogy a felhasználók online jelezzék, mire van szükségük – például egy pincetakarításra –, és egy hozzáértő szakember meghatározott összegért elvégzi a feladatot.

Bár a fentiek is a megosztáson alapuló gazdaság modellje felé vezetik a fogyasztókat azzal, hogy nem kell szükségszerűen profi szerszámkészletet vagy akár ruhákat vásárolniuk, a Neighborgoods.net még tovább megy. Ez az oldal ugyanis kapcsolatot biztosít egy lakókörnyezet tagjai között annak érdekében, hogy a tagok segíthessenek egymásnak. Ha például valakinek porszívóra volna szüksége, időlegesen felajánlhatja a biciklijét annak, aki kölcsönöz neki egyet.

Egy új jövő felé

Összefoglalásképpen a szerző három pontban határozza meg a megosztáson alapuló gazdasági modell lényegét.

Egyrészt ebben a rendszerben a felhasználás és az élmény az úr. A birtoklás sokkal kevésbé lehet fontos szempont a jövőben, és a fogyasztók anélkül változtathatják meg az életüket és a környezetüket, hogy erre vagyonokat költenének.

Másodszor a jövő otthonai jelentősen kisebbek lehetnek. Ez talán elsőre ijesztően is hathat, de a szerző szerint logikus és praktikus következmény. Amennyiben ugyanis nincs szükség saját autóra, garázs sem kell. Ha pedig nem tárolunk otthon tonnányi ruhát és kacatot, padlásra sem feltétlenül van szükség.

Harmadrészt fontos szempont, hogy bár ezeket a szolgáltatásokat jelenleg elsősorban a fiatalok veszik igénybe, az egyedül élő időseknek is sokat segíthetnek a mindennapokban. Az olyan, általuk már nehezen elvégezhető feladatokat, amelyeket korábban a családtagokra bízhattak, most kiszervezhetik a megosztáson alapuló gazdaságban, jelentősen könnyítve ezzel a hétköznapok nehézségein.